|
4 (Bipódia – tripódia)
Bach szólóhegedűre írt É-dúr partitájában találkozunk ezzel a 16 ütemes Menüettel:
Az ütemek olyan szorosan kapcsolódnak párba, a páratlan számú (tehát az 1., 3., 5. stb.) ütemek úgy hívják maguk mellé a páros számú (a 2., 4., 6. stb.) ütemeket, hogy az alábbi szimbólum mind a nyolc ütempárra többé-kevésbé igaz:
[A kép, ami itt következne, hiányzik az eredeti lapból.]
Mindez oly magától értetődően történik, hogy azt hihetnénk, a zenében ez nem is lehetne másképp. Pillantsunk azonban erre a Bartók-gyűjtötte népdalra {Felsőiregh, Tolna megye, 1907. Lásd Kodály Zoltán: A magyar népzene Vargyas Lajos szerkesztette példatárában: 22.}:
Háromütemes sorokból áll. Itt tehát nem kettesével, hanem hármasával kapcsolódnak egymáshoz az ütemek. Nem bipódikus a dallam, hanem tripódikus.
Olykor a bipódikus és a tripódikus szakaszok keverednek. Az itt következő gyermekdalnak {Kerényi György, Kővágóörs, Zala megye, 1949. A Magyar Népzene Tára (MNT) I. Gyermekjátékok, Budapest, 1951. 163. példa.} csak a végén találunk tripódiát. És ezzel olyan nyomatékot kap a befejezés, mintha nemcsak a szöveg, hanem a forma is azt mondaná: nincs tovább! Slussz!
Két tripódikus és két bipódikus rész társul ebben a dallamban {Balog Lajos, Szilvás, Baranya megye, 1937. MNT I. 472.}:
Ismerős jelenség, amikor bipódiák közé valamely szó (ütem) váratlan megismétlésével tripódia vegyül {Kerényi György, Szentbékálla, Zala megye, 1949. MNT I. 300.}:
Hogyha gyermekdalainkban, népdalainkban sem ritka a tripódia, elképzelhető, milyen csalafintán formált darabokkal találkozunk a műzenében. Íme egy Haydn-részlet! Ahogy a Bach-példánk, ez is Menüettből való, az op. 20 Nr. 5 f-moll vonósnégyes II. tételéből:
Ne tévesszen meg, hogy itt a formai — tehát az ütemvonalak közé eső — és a zenei ütemek nem mindig esnek egybe! Zenei ütem nemcsak ütem egyen indulhat:
Nézzük hát a vonósnégyest! Mindjárt az első tömb rendhagyó: ötütemes. Aztán jön kétszer két, és egyszer egy ütem. Háromütemes, majd rövidülő csoportokkal: kétütemes és együtemes egységekkel zárul a szakasz.
Izgalmas aszimmetrikus formálás! Amit Haydn még azzal is tetéz, hogy váltogatja a súlyos helyről és a súlytalan helyről induló, a súlyos helyre és a súlytalan helyre érkező csoportokat.
Bűvészmutatvány! Hogy miért? Számoljuk meg az ütemeket! Nem 8X2 ütem, mint Bach Menüettje. Mégis annyi!
5 + 2 + 2 + 1+ 3+ 2 + 1 = 16
Thomas Hardy: Joseph Haydn, 1792
(London, Royal College of Music)
(Előző változata megjelent a MUZSIKA c. folyóirat 1982. áprilisi számában.)
|