| |
Fel
|
|
A zenei stíluselemzés útjai
[részlet]
A Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmából tartott zenetudományi konferencia anyagát önálló könyvben is megjelentette a Zeneműkiadó . {Zeneelmélet, stíluselemzés. Zeneműkiadó, 1977} Kétségtelen, hogy a tanulmányok nagy része inkább a szakemberek számára készült, mégis a nem hozzáértő is izgalommal és tanulsággal követi nyomon azt a folyamatot, ahogy — részben éppen Bárdos Lajos ösztönző példája nyomán — a zenei stíluselemzés különböző módszerei egységbe szerveződnek. Ahogy korunk irodalomtörténeti kutatásait új irányba indította a megújuló elmélet, ugyanúgy vált a zenei stíluselemzés hatékony ösztönzőjévé és segítőjévé a zeneelmélet.
A kötet egyik legérdekesebb, legtanulságosabb írása Földes Imre tollából A Dies irae dallamról szól. A valószínűleg a tizenharmadik század első felében keletkezett költemény dallama későbbi keletű. „Annak az öt sequentiának egyike — írja a szerző —, amelyeknek a XVI. századi gregorián reform helyet adott a liturgiában.” Ezt a „zseniális” művet elemzi hallatlan elméleti apparátussal a tanulmányíró. Idézzük végső következtetését, mely a köznapi halandók számára is világos és egyértelmű: „A Dies irae dallamban a variatív formálás kiegészül a visszatérésekkel operáló íves építkezéssel, a recitatív melodika a dalszerű felé hajlik. A dinamikus gondolkodás legyőzi a statikusat; heliocentrikus világkép a geocentrikusat. Legfőbb bizonysága ennek a kóda, amelyet az alapdallam ismétlései során szerzett lendület repít ki, legyőzve annak gravitációját.” {A teljes Dies irae tanulmány itt olvasható.}
[…]
(R. L.)
[Rónay László]
Megjelent: Vigilia, 1978. március
Utánközlése a Vigilia szerkesztőségének szíves engedélyével.
<<< Vissza
|
|