Hangrendszerek és hangsorok
a 20. század zenéjében
12. rész
VIII. Infradódekatónia (folytatás)
B) Distanciaskálák
Az oktávot öt, illetve hét (nagyjából!) egyenlő hangközre osztó délkelet-ázsiai distanciaskálák (latin distantia: távolság, távköz) nyomán alkalmazzuk az elnevezést az oktáv más egyenlő hangközű osztásaira is.
Egyelemű osztások
A tiszta oktáv egyelemű (ugyanazt a hangközt ismétlő) osztási lehetőségei temperált tizenkétfokú hangrendszerünkben a következők:
a) 12 félhang
b) 6 egészhang
c) 4 kisterc (illetve a vele enharmonikus bőmásod)
d) 3 nagyterc (illetve a vele enharmonikus szűkkvart)
e) 2 tritonusz
Ez utóbbi három osztásnak (pl. Bartók művészetében) a hangok megszervezésében van nagy szerepe. {Az érdeklődők üssék fel Lendvai Ernő Bartók-könyveit!} Hangsori jelentősége az első két típusnak van: a 12 félhangú hangsornak (maga a dódekaton rendszer), és az egészhangúságnak:
Bartók Mikrokozmoszának Hangsorok egészhangokból című darabjában tizenkétfokú hangrendszerünk két lehetséges hatfokú sorát egymással szembe állítja. Ez a két hatfokú rendszer:
A darabban a két rendszer hangjai így követik egymást, illetve így jelennek meg egymás alatt:
Kételemű osztások
A tiszta oktáv kételemű (kétféle hangközt periodikusan ismétlő, Bárdos Lajos kifejezésével: alternáló) distanciaskálái közül az alábbi három — elsősorban Bartók művészetéből — jó ismerősünk:
a) 1:2 (vagy 2:1) modell {Lendvai Ernő vezette be a „modell” terminus technicust.}
Egy félhang – két félhang (egészhang) – egy félhang – két félhang stb. váltakozásából jön létre.
A Szabad változatokban felbukkanó négysoros dallam a záróhanghoz képest 2:1 modellben van:
Tizenkétfokú hangrendszerünkben három ilyen modell képezhető:
Hogy ezt Bartók is tudta, két Mikrokozmosz-darab is bizonyítja (Párhuzamos mozgás kis hatodhangközökben, Szűkített ötödnyi távolság). A hangok — mindkét darabban — a három lehetséges 1:2 modellből verbuválódnak.
A Párhuzamos mozgás kis hatodhangközökben három 1:2 modellje a következő hangokból áll:
És így követik egymást a modellek, illetve így jelennek meg egymás alatt:
b) 1:5 (vagy 5:1) modell
Egy félhang – öt félhang (tiszta kvart, bőterc) – egy félhang – öt félhang stb. sor.
Heltai Jenő Földrajz című versére Bárdos Lajos kánont komponált. Első fele a D-Esz-Gisz-Á-D 1:5 modell, a második fele a C-F-Gesz-H-C 5:1 modell hangjait foglalkoztatja, de kánonban a két modell hangjai a záróhanghoz képest 1:2 modellben találkoznak össze:
c) 1:3 (vagy 3:1) modell
Egy félhang – három félhang (kisterc, bőmásod) – egy félhang – három félhang stb. sor.
Erre a modellre Bartók szólóhegedűre írt Szonátájából idézünk részletet. A 3:1 modell hangjait a harmadik ütemtől a kvinthangok (a kvinttel feljebb levő 3:1 modell hangjai) erősítik:
d) Álljon itt ízelítőül három példa más kételemű sorból is:
E három utóbbi sor hangjai nem egyoktávonként, hanem csak többoktávos szakaszonként ismétlődnek. (Hány oktávonként?)
C) Egyéb skálák
Igor Stravinsky, késői művészetében, sajátos módon él a dódekatóniával. A Septet utolsó tételében pl. az alábbi, a dódekatóniából redukált nyolcfokú hangsorból képezi a zenei anyagát:
Schönberg, Webern tizenkétfokú Reihékből építkezett. Stravinsky első Shakespeare-dala négyhangú Reihéből készült. A tükrözés, a transzponálás lehetősége a zeneszerző számára itt is adott…
Dódekaton pentachordok mögül bontakozik ki Stravinsky kései művészetének egyik legszebb darabja: In memoriam Dylan Thomas.
Az Infradódekatónia fejezetben tárgyalt hangsori jelenségekhez kiegészítésül az alábbi — elemzésre alkalmas — példákat fűzzük hozzá:
A zenei példák forrása:
250. Debussy: Voiles / Fátylak {A francia voiles szó jelent vitorlákat és fátylakat is. Debussy prelűdjét magyarul Vitorláknak szokták fordítani, holott a darabot valószínűleg a híres amerikai táncosnő, Loïe Fuller Szerpentin-tánca inspirálta.} (Prelűdök I. kötet) 1–6. ütem, zongora.
254. Bartók: Szabad változatok (Mikrokozmosz VI. füzet 140.) 52–57. ütem, zongora
259. Bárdos Lajos–Heltai Jenő: Földrajz, kánon.
261. Bartók: Szonáta szólóhegedűre IV. tétel 243–248. ütem.
262. Webern: Öt tétel vonósnégyesre op. 5. III. tétel 7–8. ütem, hegedű, gordonka.
263. Bartók: Színes álmomban (Öt dal op. 15. No. 4) 41–42. ütem, zongora.
264. Bartók: A csodálatos mandarin 15-től, klarinétok.
265. Stravinsky: Septet, Gigue 32-től, zongora.
266. Stravinsky: Three Songs from William Shakespeare / Három Shakespeare-dal No. 1 „Musick to heare” / „Ki zene vagy” 9–21. ütem, ének
267. Stravinsky: In memoriam Dylan Thomas / Dylan Thomas emlékére, Song / Dal 1–10. ütem, tenor.
268. Sosztakovics: X. szimfónia 1. tétel 69–70-ig I. és II. piccolo.
269. Durkó Zsolt: Magyar Rapszódia 1-től, hegedűk és brácsák.
270. Bartók: A csodálatos mandarin 22 és 23 között, klarinét.
271. Stravinsky: In memoriam Dylan Thomas / Dylan Thomas emlékére, Prelude / Előjáték 1®8. ütem, négy harsona.
272. Webern: Öt tétel vonósnégyesre op. 5 No. 4, 8–9. ütem, hegedű.
273. Bartók: Kromatikus invenció (Mikrokozmosz III. füzet 92.) 1–8. ütem, zongora.
274. Stravinsky: Renard / Róka, 21–22-ig, 1. tenor.
|