Földes Imre

Földes Imre publikációi

 

Meglátogattuk a Karcagi Zeneiskolát

 

 

Az ország-világot járó lakatos vagy asztalos, ha új városba tévedt, először megkereste az övéit, a céhbelieket, akikkel leginkább szót értett, akikkel közös nyelvet beszélt. A szakma nyelvét. Így tévedtem be én is a karcagi zeneiskolába, és — hogy a hasonlatnál maradjak — a céhbeliek érdeklődésével, kíváncsiságával faggattam V. Nagy Bálint igazgatót és a tanári kar tagjait: honnan indultak el és hová jutottak?

 

Az első lépésekről a karcagi zenetanítás úttörője, dr. Soltész Nagy Imréné beszél. Nemrég óta nyugdíjas. Sajnálja is, nem is. Sajnálja, hogy ezután csak óradíjasa a zeneiskolának, de örül, hogy volt növendéke lépett a helyébe. Soltészné Székely Arnoldnál tanult. Főiskolai diplomával 1920 óta tanít Karcagon, évenként 30–40 tanítványa volt. 1932-ben magánzeneiskolát nyitott, hegedűtanárt vett maga mellé, így megkétszerezhették a növendéklétszámot.

 

1945-ben alakult meg a Városi Zeneiskola, ahol már éneket is tanítottak. Ezt követte 1947-ben a Karcagi Állami Zeneiskola. Három, majd négy, 1952 óta hét, 1955 óta kilenc, 1960 óta tizenkét tanár tanítja a karcagi gyerekeket Mozartra, Bartókra. Tízszer annyi növendék (330) tanul ma korszerű körülmények között zenét, mint 1920-ban, és négyszer annyi, mint 1947-ben.

 

Három hegedűtanártól 96-an tanulnak hegedülni, 83 gyerek tanul három zongoratanártól. 29 fafúvóst tanít két tanár, 20 rézfúvóst pedig egy tanár. 16-an gordonkáznak, és két szolfézstanár foglalkozik 86 előképzőssel.

 

Hangszerállományuk elég gazdag mennyiségileg, de a hangszerek minősége igen gyenge. A zongorák java olyan századvégi „klavir”, ahol a hangok úgy csúszkálnak össze-vissza lefelé, mint a pajkos gyerekek. A fúvós hangszerek egy részét javítani is alig érdemes, pedig nagy a kereslete a fúvós tanszaknak. Fagottjuk egyáltalán nincs, oboa csak kettő. Így ugyanazt a hangszert fújják kénytelenségből ketten–hárman is — ami tarthatatlan!

 

A tanári kar szereti az iskolát. Otthon érzik magukat benne, de mert lakást nem tudnak biztosítani, a tizenkét tanár közül csak öt helybeli. Kettő Debrecenből, öt Pestről jár ide.

 

Karcag zeneéletében a zeneiskola élenjár. 1957 óta valamennyi Filharmóniai rendezvényt ők szervezik. Kovács Dénes, Bächer Mihály, a Budapesti Fúvósötös, a debreceni Kodály Kórus, a MÁV Szimfonikusok és Lehel György, a Bartók (Komlós) vonósnégyes, Kertész Lajos és Mező László, az Operaház szólistái, a Tátrai vonósnégyes, a Tátrai Kamarazenekar és Szabó Csilla, a külföldi előadóművészek közül Oborin és Jeanne-Marie Darré adott itt nagysikerű hangversenyt.

 

A tanárok és növendékek felkeresik a szomszéd helységeket, tanyaközpontokat, ahol nagy érdeklődéssel várják őket. A Május 1. termelőszövetkezet a zeneiskolai tanulók koncertjeiért cserébe vállalta, hogy hozzájárul a Karcagon megforduló művészek megvendégeléséhez. Szűkebb körben zenebarát hangversenyeket adnak, vagy a zeneiskolában, vagy az úttörőházban.

 

A 24 tagú kamarazenekar V. Nagy Bálint igazgató vezetésével szép sikerrel szerepel a közönség, sőt a szakemberek előtt is. 1963-ban a nyíregyházi kamarazene-fesztiválon vettek részt, ahol ősbemutatóként Mező Imre Szimfoniettáját adták elő. A kiértékelésen a zsűri nevében Sándor Frigyes kiemelte az együttest, mint a fesztivál egyik nagy meglepetését.

 

Nem lehet végül szó nélkül hagyni a berekfürdői táborozásokat. Két hétig — augusztusban — itt nyaralnak a zeneiskola növendékei néhány tanárral. Fürödnek, csónakáznak, és előkészülnek a következő tanévre. Hangversenyeket adnak a fürdővendégeknek, az üveggyári dolgozóknak, a tsz-tagoknak és záróakkordként lampionos felvonulást rendeznek. Hangszereikkel együtt ülnek csónakokba, és zenélnek a nézőknek, egymásnak, önmaguknak. Így kapcsolódik össze bennük a nyaralás, a pihenés élménye a zenei élménnyel — felejthetetlenül.

 

Gazdagodik télen is, nyáron is zenével Karcag ifjú nemzedéke. De ahhoz, hogy még gazdagabbak legyenek, hogy még többen tanulhassanak és taníthassanak, nagyobb zeneiskolára lenne szükség. Szűk már a tíz helyiség, ahol koncertterem sincs. (Nagy-zsúfolva negyvenen–ötvenen férnek be a legnagyobb terembe.)

 

A beszélgetés vége egyben a megjárt útnak is vége: Karcag kinőtte a zeneiskoláját!

 

 

Földes Imre

 

 

Megjelent a Parlando c. folyóirat 1963/7. számában.

 


©2020 Földes Imre
  
Szerkesztés, szöveggondozás: Jakab Géza   —   Webmester: Kenéz László
  
A foldesimre.hu honlap semmiféle sütit (cookie) nem használ,
személyes adatot sem marketing, sem analitikai célból nem gyűjt.