Földes Imre

Földes Imre publikációi

 

Zenei ismeretterjesztés Magyarországon

(1964)

 

 

Az utolsó másfél évtized alatt újabb százezrek járnak koncertekre és operaelőadásokra, tanulnak hangszert, váltak zenekedvelőkké, sőt művelőkké Magyarországon. Az ismeretterjesztő előadások iránt is sokszorosan nagyobb az érdeklődés, mint volt ezelőtt bármikor. Ezt az érdeklődést a legmagasabb színvonalon óhajtja kielégíteni a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT zenei szekciója.

 

Budapesten és vidéken több mint 40 szakcsoportja működik és tartja kezében a járás, a megye vagy a város zenei ismeretterjesztő munkáját. Egy esztendőben országosan általában 2000–2500 előadást rendeznek gyárakban és üzemekben, iskolákban és paraszti termelőszövetkezetekben, átlagosan 70 főnyi hallgatóság előtt. Szemléltetésül 40%-ban hanglemezt, illetve magnetofonszalagot használnak, 60%-ban műkedvelő énekkarokat és zenekarokat, zeneszakiskolai tanárokat és növendékeket, fővárosi művészeket kérnek fel.

 

Az előadók számára a legnehezebb feladatot az jelenti, hogy három — ízlésben, zenei kultúrában, érdeklődési körben eltérő — réteggel van dolguk.

 

Az egyik réteg, kispolgári ízléskategóriával, nem tud Brahmson, Wagneren túllépni. Otthonos Mozart és Beethoven világában, de a klasszikusokat megelőző (legtöbbször a barokk sem kivétel) és a romantikát követő korok zenéje idegen tőle. Zenei anyanyelvük 30–40 éve kizárólagosan a klasszikus-romantikus zene. De ez nem volna baj, ha az utóbbi hatvan esztendő zenei termése iránt is érdeklődnének. Sajnos nem ez a helyzet. Mihelyt újabb zenét sugároz, lecsukják a rádiót, a koncertet is otthagyják.

 

A másik — a legkiterjedtebb — réteg a múltban nem jutott klasszikus zenéhez. A megterhelő fizikai munka után a kikapcsolódást a könnyűzenében kereste. Nem ismerte, de nem is ismerhette fel, hogy Bach vagy Beethoven mennyivel magasabb rendű kikapcsolódást nyújtana. Idegenkedett tőlük. Beethovenhez és Bartókhoz elvezetni ezt a réteget egyaránt könnyű és egyaránt nehéz. Előítéleteik oldódtak az utóbbi évek alatt. A munkáselőadások és a falun rendezett előadások növekedő száma azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk.

 

Végül: előítéletek nélkül vár régi és új zenét és azokról előadást az a réteg, amelynek tekintélyes része mai fiatalságunk soraiból kerül ki. Ezek értékítéleteik helyes kialakításában várják a segítségünket. Mivel mindhárom réteg elsőrendű igényei különbözőek, azok megoldásában különbözőek a mi feladataink is.

 

Az első rétegnek az „ízléskörét” kell kitágítanunk. Bevált gyakorlat a hangversenyrendezésnél, hogy klasszikus vagy romantikus művek közé egy-egy századunkban született zeneművet is beiktatnak. Élünk a lehetőséggel, hogy egy Liszt vagy Wagner előadást Schönberg vagy Bartók fiatalkori opuszával fejezünk be. Közönségünk tekintélyes részét gátlásoktól szabadítjuk meg, mert olyan műveket mutatunk nekik, amelyek semmiben, vagy csak alig különböznek a klasszikus-romantikus zene megszokott hangzásképétől. Kiépítünk egy — bár korántsem egyedül üdvözítő — hidat századunk zenéje felé.

 

Anekdotázó, hálószobatitkokat fecsegő előadásokkal a második réteget semmiképpen sem lehet közelebb vinni a komoly zenéhez. Semmiféle életrajzzal, adattal nem helyettesíthetjük az élményt — magát a zeneművet. A zeneszerző sajátos eszközeivel mutatja meg korának valóságát. A hallgatónak tehát ezeket a sajátos eszközöket meg kell ismernie, hogy a valóság zenei kifejezését megérthesse. Életrajzi előadások mellett igyekszünk olyan előadásokat tartani, ahol a zenei kifejezőeszközökön keresztül tárjuk fel a zenei alkotás hátterét.

 

A harmadik réteg számára a legfontosabb az ízlésnevelés. Ennek az útnak kiindulópontja, alapelve, hogy a szemléltetésnél jó művet, kizárólag jó előadásban mutassunk be.

 

Természetesen az elmondottak különböző hangsúllyal, de mindhárom rétegre egyaránt érvényesek. És — persze — az említett rétegek előadásainkon többnyire egyszerre vannak jelen. Ezért célunk, hogy ne csak előadást tartsunk, de zenehallgatásra és ízlésre neveljük a hallgatóságunkat.

 

Eszközöket és módszereket a megvalósításhoz a mindig új, ezerarcú közönség kínál. De vannak olyan ismeretterjesztő formák, amelyek leginkább jellemzik a TIT munkáját:

 

1. A Szabadegyetem. Budapesten és vidéken is egyetemi és főiskolai tanárok előadássorozatokat tartanak a tudomány, a technika, a művészetek legkülönbözőbb ágairól. Beiratkozni iskolázottságtól függetlenül, csekély belépődíj fejében lehet. Havonként két előadás van. Budapesten minden esztendőben négyévfolyamos zenetörténet-sorozat indul, amely századunk zenéjének legújabb eredményeiig követi az európai zene útját. Ezen kívül minden esztendőben indul egy-egy speciálkollégium. Három esztendővel ezelőtt és tavaly Zenei alapfogalmak címen a zene sajátos kifejezőeszközeit: a ritmust, a dallamot, a harmóniát, a zenei formák világát kíséreltük meg a laikus számára kézzelfoghatóvá tenni. Tavaly Műfajok és mesterek címen 16 előadásban 16 műfaj történetét és reprezentatív alkotóját ismertettük (Josquin és a mise, Monteverdi és a madrigál, Vivaldi és a concerto, Beethoven és a szonáta, Schubert és a dal, Liszt és a szimfonikus költemény, Kodály és a variáció stb.).

 

Az idén a Bartók élete és művészete című speciálkollégium a század kiemelkedő zeneszerzőjének, a zongoraművésznek, a zenepedagógusnak, a népzenekutatónak alakját igyekszik 17 előadásban — neves előadóművészek és gazdag hanglemezanyag segítségével — megrajzolni.

 

Vidéken minden esztendőben másféle zenei sorozatok szerepelnek a Szabadegyetem programjában (zenetörténet, operatörténet, hangszertörténet stb.). Néhány esztendővel ezelőtt Eger, most Szombathely tart zenetörténeti előadásokat a város, illetve megye zenei múltjából.

 

2. Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi időkben egyes előadások helyett az üzemek, gyárak, falvak és paraszti gazdaságok zenei előadássorozatokat kérnek a TIT-től. (Az elmúlt három évben a megtartott előadások 70%-a sorozatban hangzott el.)

 

Az előadássorozatok azért hasznosak, mert folyamatossá teszik a közönség kapcsolatát a zenével. Arra is törekszünk, hogy a sorozatnak ugyanegy előadója legyen. Ideális több alkalommal találkozni ugyanazzal a közönséggel, könnyebb megismerni igényeit. A legfontosabb hangsúlyoznivalókat sokoldalúbban lehet megvilágítani. De a hallgató is bátrabban kérdez, a megismert előadó tanácsait, felvilágosításait nagyobb bizalommal fogadja.

 

A legkeresettebbek a zenei alapfogalmakról, a jazzről szóló, a jazz történetével foglalkozó és az egyes műfajokhoz kapcsolódó sorozatok (pl. Beethoven összes szimfóniája, Mozart operái, Verdi operái stb.). A műfajok közül a legnagyobb érdeklődés az opera iránt van. Ezen belül kb. 80%-ban az olasz operák — Rossini, Donizetti, Verdi, Mascagni, Leoncavallo, Puccini művei — vonzzák a hallgatóságot.

 

A Zenei arcképekben hat–nyolc nagymester munkásságát ismertetjük. A Századunk remekműveiből keretében — az idén már harmadik éve folytatólagosan — Sztravinszkij, Bartók, Schönberg, Berg, Webern, Honegger, Kodály, Lutosławski legkiválóbb alkotásait mutatjuk be elemző eszközökkel.

 

3. Rendszerint különböző szakmai jellegű vagy általános művészeti sorozatok (Munkásakadémia, Termelőszövetkezeti Akadémia, Nők Akadémiája, Ifjúsági Akadémia stb.) között, illetve alkalmanként zenei könyvtárakban, üdülőkben, a katonaságnál hangzanak el zenei előadások

Nagyon népszerű előadástípus a Hogyan hallgassunk zenét?, amely a zene figyelő hallgatására nevel.

 

Az iskolában mindezideig csak a betű, a szó művészetét oktatják. Látni az iskola nagyon kevéssé tanít. Hallani, hallgatni jóformán semmit. (Az utóbbi időben talán valamit javult a helyzet világszerte, de még nagyon messze vagyunk attól, hogy az iskola ne csak Shakespeare-t olvasni, de Beethovent hallgatni is tanítson.) Természetesen az ember a hangok világában sohasem mozoghat olyan otthonosan, mint az irodalomban, hisz gondolatainkat elsődlegesen szavakkal fejezzük ki. Még a vizuális művészetek eseténél is bonyolultabb a való világ és a zene kapcsolata. De a zene is a közönség legszélesebb rétege számára reális, megfogható művészetté válik, ha megismertetjük a zenei kifejezőeszközöket, és azt, hogy a szerző hogyan használja fel ezeket mondanivalójának kifejezésére. Egyáltalán nem irreális megkívánni, hogy a hallgatók hallásukkal kövessék, ellenőrizzék az ismétléseket, visszatéréseket, csúcspontokat, az arányokat, a ritmus és metrum lüktetését, a dallam irányát, a harmónia oldását stb.

 

Számos előadás hangzik el — főleg falun — a magyar népdalról, de a világ más népdalkultúráiról is. Az olasz operákról, nagy zeneszerzőkről (nagyon nagy százalékban Verdiről), a magyar zene múltjáról, Lisztről, Erkel Ferencről, Bartókról és Kodályról. A jazzről, a jazz történetéről. Egyes művekről és újabban a zeneesztétika területéről.

 

4. A hangversenyek előtti bevezetők hivatottak néhány szóval rávilágítani az elhangzó művek keletkezési körülményeire, építkezésmódjára stb.

 

5. A műkedvelő zenekarok előadással egybekötött hangversenyeit is olykor a TIT szervezi. Tolna megyében pl. előadás- és hangverseny-sorozatokat tartanak, fővárosi és külföldi művészek fellépésével. Külön autóbuszjárat hozza az érdeklődőket a megyeszékhelyre, Szekszárdra. Veszprémben a helyi zenetanárokból és jó növendékekből alakult filharmonikus zenekar rendszeresen járja a falvakat és ipartelepeket. A fővárostól legtávolabb eső Szabolcs megyében a megyeszékhely, Nyíregyháza tanárai és növendékei koncerteznek a környező községekben.

 

6. Azok a szerzői estek, amelyek egy-egy ma élő magyar zeneszerző művészetét ismertetik, különösen kedveltek akkor, ha a hallgatók a jelenlévő szerzővel — életéről, műveiről, művészi elképzeléseiről — elbeszélgethetnek.

 

7. A TIT, ahol megfelelő érdeklődés van, ott zenebarát-köröket szervez. Dorog bányaváros zenebarát köre 500 tagot számlál. Zenekaruk tagjai amatőrök, egyedül a karmester szakember. Kollektív zenehallgatásokat rendeznek, rendszeresen járnak budapesti koncertekre, operába. Gyakran adnak hangversenyt fővárosi művészekkel.

 

Több helyen alakult meg a „zenekedvelő gyerekek klubja”, ahol zenei játékok, értékes hanglemez-, könyv- és kottajutalmakkal díjazott (!) zenés fejtörők mellett hanglemezeket és egymás játékát hallgatják.

 

8. A jelentősebb zenei évfordulók alkalmából a TIT az előadók számára írásos anyagot készít magnetofonszalaggal együtt. A Liszt-évforduló alkalmából ezek mellé egy diapozitív-sorozat is készült. A jubileumi évben minden nagyobb városban és helységben tartanak megemlékezéseket élvonalbeli művészek fellépésével. (A Verdi-évben 50-szer léptek fel vendégszerepelni TIT előadások keretében a Magyar Állami Operaház művészei.)

 

9. Kísérlet, az utóbbi évben először megrendezett komplex-előadás műfaja, ahol a zene mellett az irodalom és a képzőművészet vagy az építészettörténet szakembere előadást tart, vagy beszélget egymással valamely kor művészetéről.

 

10. 1965-ben először rendez a TIT külföldiek részére háromhetes bentlakásos zenei nyári egyetemet, a gyönyörű fekvésű Dunakanyarban, a várromjairól, gazdag képtáráról, bazilikájáról, termál strandfürdőjéről híres volt királyi székhelyen, Esztergomban. Bartók Béla művészetéről, elődeiről, zenei nyelvéről, a népzenéhez való viszonyáról, kortársairól, dramaturgiájáról, emberi nagyságáról a legkiválóbb magyar főiskolai tanárok, történészek és a Magyarországon élő Bartók kutató, Denis Dille tartanak előadásokat. Hangversenyek Bartók és kortárs művekből, autóbusz-kirándulások folklórcentrumokba, Budapestre, a Bartók Archívumba, a Zeneművészeti Főiskolára stb. egészítik ki a programot. (Az érdeklődők a jelentkezéssel kapcsolatos tudnivalókat az IBUSZ-tól, a magyarországi utazási irodától, illetve külföldi kirendeltségeitől tudhatják meg.)

 

11. 1964-ben először hirdetett a TIT zenei ismeretterjesztéssel kapcsolatos pályázatot. A pályázók ötnél nem több gépelt oldal terjedelemben arra válaszolhattak: hogyan beszélhetnek az előadók a zene nyelvéről, a zene kifejezőeszközeiről nem zeneértő hallgatóknak? Minden pályázónak jogában állt rövid előadásvázlatot mellékelnie.

 

12. A TIT folyóirata, a Valóság zenei cikkeket is tartalmaz. A Gondolat — a TIT könyvkiadója — számos zenei könyvet ad ki. Nemrég jelent meg és azonnal elfogyott a négy kötetre tervezett Muzsikáló zenetörténet első kötete Kroó György tollából, 12 hanglemez melléklettel.

 

Főiskolai és szakiskolai tanárok, zenetörténészek és zeneesztéták, karnagyok és iskolai énektanárok — országosan kb. 300 muzsikus — tagjai a TIT-nek. Számukra, mint ismeretterjesztő előadók számára minden évben továbbképző konferenciákat szerveznek. A Liszt-évben Lisztről, tavaly Budapesten a zenei tömegnevelésről tartottak konferenciákat. Sopron városa minden évben kéthetes zenei ismeretterjesztő tanfolyamot rendez. A zenei előadóknak rendezett zeneesztétikai előadások és viták sikere azt bizonyítja, hogy az előadók nemcsak előadni, tanítani is szeretnek. Tudják azt, hogy csak a legkorszerűbb ismeretekkel szolgálhatják a népművelést.

 

A TIT a magyar zenei ismeretterjesztés nem egyetlen, de széles hálózattal rendelkező szerve. Tudatában van eredményeinek, de hibáinak is. Gazdagítania kell — főleg fiatalokkal — az előadók körét, fejlesztenie kell a technikai eszközök (lemezjátszó, magnetofon stb.) színvonalát. A hanglemezállományt nagyon rövid idő alatt a jelenlegi többszörösére kell emelnie, és hozzá kell fognia egy magnetofonszalag-tár létrehozásához. Szélesebb körű kapcsolatot kell kiépítenie más országok — így pl. Olaszország — zenei ismeretterjesztéssel foglalkozó szervezeteivel. A rendszeres hanglemez- és dokumentumanyag cseréje minden országnak érdeke. (Az újabb olasz zenéről azért nem hangzik el előadás Magyarországon, mert a TIT nem rendelkezik idevonatkozó hanglemez- és szalaganyaggal.) Végül: nincs kiépítve az előadók országok közötti cseréje. Szívesen látnánk a zenei ismeretterjesztéssel gyakorlatban foglalkozó olasz kollégákat Magyarországon. Szívesen hallgatnánk meg bemutató előadásaikat, és örömmel hasznosítanánk tapasztalataikat a munkánkban. Címünk: TIT, Budapest VIII. Múzeum utca 7.

 

 

Földes Imre

 

 

Megjelent (olasz nyelven):

Il progresso nella diffusione della musica in Ungheria. Educazione musicale 1966/1

 

 


©2020 Földes Imre
  
Szerkesztés, szöveggondozás: Jakab Géza   —   Webmester: Kenéz László
  
A foldesimre.hu honlap semmiféle sütit (cookie) nem használ,
személyes adatot sem marketing, sem analitikai célból nem gyűjt.