ISKOLARÁDIÓ — HÁROM ARCKÉP
3.
Farkas Ferenc
Földes Imre műsora középiskolásoknak
(1972)
Földes Imre: Sajnálom, hogy nem lehettem Pécsett Farkas Ferenc legújabb művének bemutatóján, úgyhogy tőle kérdezem meg: hogy sikerült a premier?
Farkas Ferenc: Én a magam részéről nagyon meg voltam elégedve, mind a színpadi, mind pedig a zenei produkcióval. Eck Imre kitűnő koreográfiája és Breitner Tamás vezénylete mind a kórust, mind a zenekart olyan színvonalon mutatta be, hogy abban nagy örömem telt.
F. I.: A Pécsi Balett volt a főszereplő?
F. F.: Ez egy furcsa műfaj, Panegyricus, vagyis „dicsőítő ének” címmel, ahol tánc, kórus, zene, sőt prózai dialógusok is voltak. Ennek talán reneszánsz hagyományai vannak, mondhatnám, és ezt próbáltuk mi itten föleleveníteni.
F. I.: Az első táncjátéka volt annak idején a Furfangos diákok?
F. F.: Kisebb betéteket előzőleg is komponáltam Milloss Auréllal a Nemzeti Színház részére és más színházak részére is, de az első, mondjuk, önálló színpadi igényű valóban a Furfangos diákok volt. Bár erre hosszú éveken keresztül készültem, mert egész életemre elhatározó jelentőségű volt az a kapcsolat, amit 1927-ben a Gyagilev-balettel sikerült kialakítani. Mint fiatal korrepetitor, két hétig dolgoztam velük együtt.
F. I.: Ez hogy történt?
F. F.: Én a Városi Színházban voltam korrepetitor, ők ott vendégszerepeltek, és nem hoztak magukkal zongoristát, és én az egész repertoárjukat (nemcsak azokat, amiket itt játszottak, hanem másokat is) velük együtt dolgoztam, zongoráztam a próbákon.
F. I.: Csak érdekességként hadd kérdezzem meg: milyen darabokkal foglalkoztak akkor?
F. F.: Akkor Auric nevét először hallottam, azután Poulenc volt műsoron, Prokofjevtől a Pas d’acier, az Acéltánc, ami itt nem volt műsoron, azután Constant Lambert (aki dirigensük volt, a neve kevésbé ismeretes, angol komponista), és más újabb darabok — ezekkel akkor találkoztam először.
F. I.: De térjünk vissza a Furfangos diákokra. Melyik részletét forgassuk le?
F. F.: Én azt hiszem, hogy zenei igényű a bevezetés, a nyitány, az egésznek az indulása, aminek a zenekari szvitben Debreceni vásár a címe.
zene: Furfangos diákok — táncjáték, nyitány: Vásár Debrecenben (MRT Szimfonikus Zenekara, vez. Lehel György; felv. 1956)
F. I.: Farkas Ferenc műveinek jegyzékében lapozgatva rendkívül gazdag művészi termés bontakozik ki előttünk. A legkülönbözőbb műfajokra találunk példákat: színpadi művek, operák, balettek, daljátékok, operettek, zenekari művek, kamaraművek , dalok — mely műfajok a legkedvesebbek Önnek?
F. F.: Erre egy szóval tudok válaszolni: a vokális műfajok, akár dal, akár kórus, akár a cappella, akár zenekaros. Mindig érdekelt az, hogy a költői szövegből milyen melódiát tudok kibontani, és a költőt hogy tudom az én hangomon keresztül úgy megszólaltatni, hogy az a költő a legtipikusabban szólaljon meg a dalon keresztül.
F. I.: Kérem, hogy válasszon ki egyet vagy kettőt a legkedvesebb dalai közül, amelyet most meghallgathatunk!
F. F.: Egyik igen kedves költőmet szeretném bemutatni: Weöres Sándort — azt hiszem, nem csak egyedül állok ebben, hogy kedvenc költőm —, akinek a versei megzenésítésében, azt hiszem, az elsők között voltam. Gyümölcskosár címen egész ciklust írtam Weöres versekre, 1946-ban. Ezek a versek gyermekversek , ugyanakkor azonban a fölnőttekhez is szólnak. Hallgassuk meg ebből a ciklusból az Altatódalt és a Száncsengőt.
zene: Gyümölcskosár — dalciklus, No. 7 Altatódal, No. 8 Száncsengő (Sándor Judit — szoprán; Tátrai Vilmos — hegedű; Banda Ede — gordonka; Meizl Ferenc — klarinét; Farkas Ferenc — zongora; felv. 1957)
F. I.: A mai magyar középgeneráció és a mai fiatal zeneszerzők java Farkas Ferenc műhelyéből került ki. Az ő zeneszerző növendékei voltak Kurtág György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Kocsár Miklós, Durkó Zsolt, Bozay Attila, Jeney Zoltán és a külföldön élő Ligeti György. Szólna róluk néhány szót?
F. F.: Azt hiszem, ebből a névsorból az derül ki, hogy mindegyik volt tanítványom saját, egyéni stílust fejlesztett ki, mert a zeneakadémiai éveik folyamán arra igyekeztem, hogy a zeneszerzői technikát tanítsam meg nekik, és sohase próbáltam befolyásolni őket ilyen vagy olyan stílus követésében. Az előbb szó volt arról, hogy milyen sok műfajban kísérleteztem. Talán ez az oka annak, hogy megértettem, vagy legalábbis igyekeztem megérteni minden olyan törekvést, amelyekkel ezek a fiatalok próbáltak kísérletezni.
F. I.: A zenepedagógiai munkásságáról azonban térjünk vissza ismét a zeneszerzői munkásságához. Kik a legkedvesebb költői?
F. F.: Nagyon szeretem a magyar irodalmat, és azt hiszem, hogy Balassi Bálinttól egészen talán Pilinszky Jánosig bezárólag nemigen akad jelentős magyar költő, akinek a verseihez ne nyúltam volna hozzá. Csokonai, Kazinczy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Vajda János, azután Ady, természetesen József Attila, és azt hiszem, hogy még mások, akik talán kimaradtak ebből a fölsorolásból; vagy kórusra, vagy énekhangra zongorakísérettel, vagy kamarazene-kísérettel mindegyiknek a verséhez hozzányúltam.
F. I.: Van egy kiváló magyar költő, akivel minthogyha Tanár Úr foglalkozott volna először.
F. F.: Igen, ez a magyar költő nem magyarul írt. Az első fordítása Berczeli Anzelm Károly tollából került ki, azt adta címül a kötetnek, hogy Magyar költő magyarul. Ez furcsán hangzik, de Janus Pannonius, a 15. század európai hírű költője latinul írt, a kor szokásának megfelelően. De annyira magyar a hangja, hogy a latin nyelven is keresztülsüt hazájának, a Dunántúlnak az atmoszférája.
F. I.: Ezért volt kedves Önnek, mert Ön is dunántúli?
F. F.: Én azt hiszem, azért is, és még egy rokon tulajdonságot fedeztem fel: hogy a tanulóéveit ő is Olaszországban töltötte, mint annak idején én.
F. I.: Több munkája született Janus Pannonius verseire. Melyek ezek?
F. F.: Az első öt Janus Pannonius-versnek ciklikus megzenésítése, ennek a címe Cantus Pannonicus, egy kantáta, amelyet 1959-ben írtam. Azután kisebb a cappella kórusok, és végül, amivel a beszélgetésünk elindult, ez a mostan Pécsett bemutatott táncjáték, amiben szintén öt vagy hat Janus Pannonius-vers szerepel, szintén latinul.
F. I.: A legutóbb Pécsett bemutatott művéből sajnos nem tudunk még részletet mutatni, de mutassunk a Cantus Pannonicusból egy részletet. Melyiket?
F. F.: Én azt hiszem, hogy az utolsó tételnek a befejező részletét. Ez az utolsó tétel ma is aktuális. Az a címe, hogy Könyörgés Mars istenhez a békéért. Olyan megrázó ez a vers, hogy nem lehetett ellenállni a megzenésítésének.
zene: Cantus Pannonicus — kantáta, V. tétel: Ad Martem, precatio pro pace, befejező rész („quaeso, Pannoniis, pater”) (Budapesti Kórus, MRT Szimfonikus Zenekara, vez. Forrai Miklós; felv. 1961?)
Földes Imre
Elhangzott: Kossuth Rádió, 1972. május 8.
|