AZ ÚJ KISPARTITÚRA-SOROZATRÓL
Zenei kultúrpolitikánk kétségkívül egyik legnagyobb vívmánya, hogy sok százezer új, lelkes zenekedvelőt tudhat maga mögött. Ezek közt nemcsak fiatalok vannak, akik a szó szoros értelmében ellepik a zenetanfolyamokat, de idősebbek is, akik nagy számmal kapcsolódtak be az üzemek, gyárak kórusaiba, sőt nem egy közülük most kezd hangszert tanulni. A zene sokak mindennapi kenyerévé vált, büszkén mondhatjuk, hogy itt van az új hangversenyközönség.
Különösen kedveltek a zenekari hangversenyek. Érthető, hogy ennek folytán megnőtt az érdeklődés a zenekari művek kottái iránt. Sok ezren keresik fel a zeneműkereskedéseket azzal a szándékkal, hogy kis kottatárukat kiegészítsék a klasszikus mesterek és mai zenénk legértékesebb zenekari alkotásainak partitúráival. Sajnos, a legkeresettebb művek: a Beethoven-vonósnégyesek, Haydn-, Mozart-szimfóniák, versenyművek, Bartók-művek partitúrái nemcsak ritkaságszámba mennek, de szinte már hozzáférhetetlenek.
1953 decemberében a Zeneműkiadó Vállalat egy kispartitúra-sorozatot indított meg, amely arra hivatott, hogy magyar klasszikusaink és a mai magyar művek kiadásával járuljon hozzá zenekultúránk terjesztéséhez. A sorozat — ezt egy év távlatából is már megállapíthatjuk — népszerű. Népszerű, hiszen 20–25 forintért (ugyanaz a mű nagy alakban ennek négy–ötszöröse!) jó papíron, jól olvasható, szép kiállítású partitúrát valóban érdemes venni. Minden kötet magyar, orosz, német, angol, francia nyelvű életrajzot és rövid formai elemzést is tartalmaz.
Az eddig megjelent Bartók-műveket: Magyar képek, Két arckép, Két kép, Weiner Leó Csongor és Tünde-szvitjét, Kodály I. vonósnégyesét, Dávid Gyula Brácsaversenyét, Szervánszky Klarinétszerenádját és Szabó Ferenc Ludas Matyi-szvitjét rövidesen újabb kispartitúrák követik.
A zenekari művek közül megjelenik Bartók I. szvitje és az Erdélyi táncok, továbbá Weiner Leó hangszerelésében Bartók: Román táncok. Megjelenik Bartók zongorára és zenekarra írt Rapszódiája. Kadosa Concertinója, Kodály Kállai kettőse, Farkas Furfangos diákok szvitje mellett több kamaramű jelenik meg: Szabó I. vonósnégyese, Sugár Triószerenádja, Szervánszky Fuvolatriója, Dávid Fúvósötöse stb.
Egy-egy kispartitúra megjelenése nagy nehézségekbe ütközik. A régebben már kiadott műveket fényképezés útján kicsinyítik, de az új művek kottafejeit igen fáradságos úton, kézzel kell kimetszeni. Egy számadat, amely fényt vet a munka rendkívül lassú voltára: a kottametsző legfeljebb két oldalt tud egy nap kimetszeni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nagyon kevés szakember van, feltétlenül méltányolnunk kell az eddigi eredményeket.
A kispartitúra-sorozat célja minél nagyobb példányszámban népszerűsíteni az értékes műveket. Az új kispartitúráknak azonban más rendeltetésük is van: a külföld előtt is bizonyítani zenekultúránk fejlődését. A sorozat megindításáig óriási nehézségekbe ütközött az, hogy külföldi karmesterekhez el tudjuk juttatni az itthon sikert aratott magyar műveket. Most lehetőség nyílik új zenénket határainkon túl is megismertetni. A külföld érdeklődéssel fordul az új magyar zene felé. Megismertetése és népszerűsítése Zeneműkiadónk egyik legjelentősebb feladata.
De lenne egyéb teendő is. Mint már említettük, zeneműkereskedéseinkben az érdeklődők hiába kutatnak a külföldön megjelent Bartók- és Kodály-partitúrák után. A Mikrokozmosz kiadási jogának megszerzése azt mutatja, hogy nem reménytelen a megegyezés a külföldi kiadókkal. Mindent el kellene követnünk, hogy ez az eset ne maradjon egyedülálló kivétel.
Külön meg kell emlékeznünk a gondos kivitelről, a világos, áttekinthető kottaképről, a finomminőségű papirosról, az ízléses borítólapról, melyek együttvéve világviszonylatban is előkelő helyet biztosítanak a sorozatnak a hasonló kiadványok között.
A kispartitúra-sorozatnak igen nagy a jelentősége. Minden megjelenő új mű egy-egy újabb lépés alkotóink és az új közönség egymásra találásában.
Földes Imre
Megjelent az Új Zenei Szemle c. folyóirat 1955/3. számában.
|