Levél Jeney Zoltánnak
2005
A Jeney Zoltánnak szóló levelet a Kocsis Zoltán dirigálta első teljes előadás utáni este írtam. Meggyőződésem volt, hogy a Halotti szertartás a magyar zenetörténet legfényesebb lapjai közé tartozik. A Psalmus Hungaricus és a Cantata profana mellett foglalhat helyet.
Zolikám!
A Halotti szertartás első nyolcvan-valahány perce úgy remekmű, ahogyan van. Ahhoz hozzátenni, vagy bármit elvenni belőle — nem szabad.
Bámulom, miképpen találtál rá a közös nevezőre, ami összeköti a népzenét és Schönberget, a gregoriánt és Messiaent, a héber zsoltározást és Perotinust, a kései Stravinskyt és a repetitív szerkesztést — miközben nyoma sincs utánzásnak, hiszen ez a mű oly eredeti, hogy hatására — ha komponista lennék — bizonyára új lapot tennék magam elé. Példát adtál arra, hogyan lehet manapság olyan zenét írni, amely minden sallangnak, fecsegésnek hadat üzen, ahol minden hang erkölcsi felelősségel bír.
Ám a második nagy tömbben van 3–4 tétel, ahol a ceruza — a számítógép? — az ihlet előtt járt. Ezeket a tételeket sem írhatta volna más, de súlyuk alatta marad annál a mértéknél, amelyet te tűztél magad elé.
Boldog vagyok, hogy te is, én is megértük az ősbemutatót. Akik ott voltak, akik nem csak hallották, de fel is fogták, amit hallottak, megköszönhetik a sorsnak, hogy kortársaid lehettek.
Imre
(Földes)
2005. október 22.
|