METSZET ’96
Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel
a FÉSZEK Művészklubban
I.
Sáry László: Hangnégyzet / Telihold
Beszélgetés a zeneszerzővel
Ügyelj az irányításra, a hangok
majd vigyáznak saját magukra.
(Lewis Carroll )
{Lewis Carroll (1832-1898), az Alice kalandjai Csodaországban írója.
A mottó forrása: Coxeter: A geometriák alapjai,
Műszaki Könyvkiadó Budapest 1973, 56. oldal.}
Földes Imre: Tihanyi Lászlótól tudom, hogy együttese, az Intermoduláció számára Hangnégyzetedből előadási változatokat készített. Értesültél már róla?
Sáry László: Hogyne! De ezeket a kidolgozásokat még nem hallottam.
F. I.: Ha közülük valamelyik elhangzana egy koncerten, ráismernél? Fölismernéd, hogy a te darabod?
S. L.: Talán igen.
F. I.: A Hangnégyzetet tehát ki kell dolgozni, hogy megszólalhasson…
S. L.: Hát igen.
F. I.: Hasonlíthatjuk ezt a barokk kor generálbasszus-gyakorlatához? Ott a continuo-játékos — a metrikai, harmóniai kötöttségeket természetesen figyelembe véve — szabad a regiszterek dolgában, szabadon alkalmazhat különböző figurációkat, ízlésére, találékonyságára, tehetségére van bízva a számozott vagy számozatlan basszus kidolgozása. Ilyesféle feladat előtt áll itt is a muzsikus? Kezébe adsz egy vázat, egy koncepciót; amit a legfontosabbnak találtál, azt lejegyezted, a többit rá bízod?
S. L.: Amikor kezébe kapja a négyzethálót, azt hiheti, utána már azt teheti, amit akar. De nem így van. Nem mindegy, hogy mi után mi szólal meg! Úgy vannak összeválogatva a hangok, hogy mindegyik sor egy-egy dallamsor is, és ha egyidejűleg szólalnak meg, kiadnak valamiféle harmóniát. Ha a hangokat más sorrendben játszanák, más lenne az eredmény, mint amire gondoltam.
Még a hetvenes években, Tahiban, a Simon Jumi{Simon Albert, karmester} vezetésével megpróbáltuk más hangokkal eljátszani, a Hangnégyzetből csak az időtartamokat őriztük meg. Hát azt nem lehetett hosszú ideig elviselni!
F. I.: A hangok melletti számok jelzik az időtartamot?
S. L.: Igen. Az első hang Cisz. Mellette a 15-ös szám jelzi, hogy 15 másodpercig kell kitartani. A hang eljátszása után pedig — legalábbis annak idején Tahiban — ugyanolyan hosszúságú szünetet tartottunk. Abból a verzióból, amit Teliholdnak neveztem el, amiből CD-felvétel készült{Hungaroton Classic HCD 31643}, kihagytam a szüneteket, tehát itt egy állandó, telt, nyolcszólamú szövetet hallunk, és regiszterben is minden egyensúlyban van. Elejétől végig szólnak a hangok mélyen, középen, magasan. A dinamika is kiegyenlített. A Telihold se nem hangos, se nem halk.
F. I.: A Hangnégyzet kidolgozása, ugye, azt jelenti: előbb partitúrát kell belőle készíteni?
S. L.: Igen. Erre azért van szükség, hogy követni lehessen, ki merre tart. El lehetne játszani kidolgozás nélkül is, csak akkor az a veszély fenyeget, hogy ha valaki eltéved, nem tud visszatalálni, a karmester pedig nem tudja a folyamatot ellenőrizni.
F. I.: A partitúra, amit a Hangnégyzetből készítettél, egy javaslat a sok közül, hiszen a Tihanyi-féle kidolgozások nyilván különböznek a tiédtől. Újabb és újabb előadók eljátszhatják a te partitúrádat, eljátszhatják az övét, de ugye bárki más is készíthet további variánsokat?
S. L.: Persze. Öröm számomra, ha újabb verziót készíthetek, de más is nekifoghat. Számos út, kidolgozási forma lehetséges, csak az a fontos, hogy minden játékosnak minden hangot végig kell játszani.
F. I.: Egyedül nem lehet?
S. L.: Lehet egyedül is, ha valaki úgy akarja, leülhet otthon a zongorához, és eljátszhatja saját magának, de nincs sok értelme, mert így nem jönnek létre azok a kapcsolatok, amelyek a darab lényegéhez tartoznak.
F. I.: Olyan partitúrát kell tehát készíteni, ahol minden játékos eljátssza a négyzetháló minden hangját, vagyis mind a 8x8 hangot. Elölről?
S. L.: Nem feltétlenül.
F. I.: Kezdheti a második sortól is?
S. L.: Bárhonnan elkezdheti. Fölülről, alulról, odafelé vagy rákban, mindegy.
F. I.: Csak vissza kell érnie oda, ahol elkezdte…
S. L.: Igen, a 64. hanghoz. Tehát, ha a második sortól indult el, az első sorral fogja befejezni. Valamire azért vigyázni kell! Ugyanazt a sort ne kezdjék el ketten. Nem lenne elég változatos a hangzás.
F. I.: A tempó mennyire kötött?
S. L.: Előírtam metronóm-jelzést: 60 negyedet egy perc alatt. Ezt kívánja meg a darab jellege. Ha nagyon gyorsan játszanák, egészen más lenne a hatása, nem jönne létre az a fajta állandóság, nyugalom, amit szeretnék.
F. I.: A dinamika is ezt szolgálja. Már mondtad: se nem erős, se nem halk.
S. L.: Igen.
F. I.: A hangszeresek létszámát, a szólamok számát a kidolgozóra bízod?
S. L.: A 72-es verzióhoz írtam egy kis előszót, amelyben az áll, hogy a darabot nyolc játékos játszhatja! Még a hangszereket is megadtam: fuvola, cselló, klarinét, bőgő, brácsa, harsona, hegedű és fagott. Ezeket a hangszereket ajánlottam akkor azzal, hogy bármelyik hangszer bármely másikkal helyettesíthető. Azért írtam ezt, mert mikor Tahiban kísérletezhettem a különböző hangszeresekkel, és azt akartam, hogy egy bizonyos hangtér létrejöjjön, akkor úgy volt a legjobb, ha a hangszerek a fuvolától, a hegedűtől a fagottig, a csellóig, a nagybőgőig részt vettek benne.
F. I.: És nyolc játékosnál állapodtál meg?
S. L.: Ez az optimális létszám. De lehetnek kevesebben is. Tihanyi Laci, ha jól tudom, négy- és ötszólamú kidolgozásokat készített. Talán ez a minimum.
F. I.: Gondolom, azért ideális, ha nyolc muzsikus játszik, mert akkor a 8x8-as négyzetháló egy-egy sorának minden hangja megszólalhat — akár egyszerre is!
S. L.: Így van! Ahhoz, hogy egy bizonyos állandó hangzáson belül előálljanak a pillanatról pillanatra és véletlenszerűen változó harmóniák — amelyek annak a függvényei, hogy éppen melyik sort játsszák, hol tartanak a játékosok —, jó, ha ennyien vannak.
F. I.: Azt mondtad, hogy bevált, amikor fúvósokon és vonósokon szólalt meg a Hangnégyzet. Mégis, a CD-felvételen csupa vonós játszik!?
S. L.: Csupa vonós: három hegedűs, három brácsás, két csellista.
F. I.: Ez is lehet? Homogén együttes?
S. L.: Persze.
F. I.: Ültetési rend nincs?
S. L.: Tahiban kísérleteztünk a játékosoknak a szokásostól eltérő térbeli elhelyezésével. Nagyon szép volt, amikor a hang körbefogta a hallgatóságot, vándorolt ide-oda, lehetett innen is, onnan is hallani. A legtöbb zenénél ez lenne a jó, ha a közönség ülhetne középen. Még azt is elképzeltem, amit Stockhausen meg is valósított Tokióban a világkiállításon, hogy lenne egy nagy gömb, olyan, mint a Föld, ott ülnénk a középpontban, és alulról, fölülről, oldalról is, tehát mindenünnen jönnének felénk a hangok. Ugye gyönyörű lenne? Huszonnégy, vagy harminchat hangfallal szépen meg lehetne oldani. Csak hát megvalósítani nehéz.
F. I.: Meghatároztad a hangok egymásutánját, de nem jelölted meg, hogy melyik oktávban szóljanak a hangok.
S. L.: A hangok bármely oktávban előfordulhatnak. Ha például a C mellett ott áll egy kis kereszt — ami természetesen Cisz-t jelent —, jelentheti az egyvonalas, kétvonalas vagy bármelyik Cisz-t. Aki tehát partitúrát készít a négyzetháló alapján, bármelyiket választhatja. De ha már választott, akkor a játékos köteles a hangot abban a regiszterben játszani, amelyben neki előírták!
F. I.: Tegyük fel, én is elkészítek egy Hangnégyzet-variációt. Biztosan kedvedre való lesz?
S. L.: A Hangnégyzet úgy van megszerkesztve, hogy nincs olyan kidolgozás, amely ne lenne jó.
F. I.: Tényleg nem tudsz elképzelni rossz verziót? Számozott basszust is lehet ügyetlenül kidolgozni!
S. L.: Nem mondhatom azt, hogy ez jó, az rossz! Szólhat bármi bármivel együtt, nekem megfelel.
F. I.: Ez nagyon érdekes! Mármint a szemlélet roppant érdekes! Mert az európai zenében — persze stílusa válogatja — egyáltalán nem mindegy, hogy mely hangok kerülnek egymás fölé. Te meg azt mondod, hogy bármilyen egyidejű összecsengést elfogadsz. Akárhogyan veti ki a tenger a kavicsokat a partra, elrendezésük nem lehet rossz… Így gondolod?
S. L.: Így! De ne feledd! A hangok sorát meghatároztam. Megkötöttem.
F. I.: No, várj csak! Adjunk oda embereknek a Hangnégyzethez hasonló, 8x8 mezőből álló hálót, de üresen! Adjuk nekik azt a feladatot, hogy töltsék ki tetszés szerint hangokkal, időtartamokkal. Mit gondolsz róla: művészi értelemben ugyanolyan értékűek lesznek, mint a tiéd? Lesznek-e közöttük értékesebb, illetve kevésbé értékes megoldások? Beszélhetünk-e egyáltalán arról, hogy valamelyik javaslat különb, mint a másik? Miben fog eltérni a te Hangnégyzeted a másokétól?
S. L.: Az én kitöltésem és a többieké között lesz némi különbség…
F. I.: No!?
S. L.: Én a négyzethálót úgy töltöttem ki, hogy a hangokhoz tartozó időtartamok összege minden sorban megegyezik!
F. I.: Megegyezik?
15+12+14+8+10+5+6+10 = 80. Azt mondod, hogy a következő sorban is ugyanennyi az időtartamok összege?
Valóban! 12+10+13+10+11+8+10+6 ugyancsak 80! Ne is folytassam tovább a számolást?
S. L.: Nyugodtan folytathatod…!
F. I.: Ezek szerint a darab 8x80 = 640, azaz 10 perc 40 másodpercig tart, ha nincsenek szünetek. Ha vannak — mint ahogy az első fogalmazásban volt —, ha mindenki annyi szünetet tart a hang után, ahány másodpercig tartott a hang, akkor az időtartam a duplája.
S. L.: Így van.
F. I.: Milyen titkod van még?
S. L.: Nézz az első sorra!
F. I.: Cisz, Gisz, Á, H, Disz, F, Fisz, G. Nyolc különböző hang!
S. L.: Nincs hasonló köztük. De a sor maga ugyanolyan, ha a bal fölső kockától függőlegesen haladsz lefelé.
F. I.: És ugyanolyan, látom, ha a jobb alsó kockától fölfelé, illetve ha a jobb alsó kockától bal felé vízszintesen, azaz rákban követem a hangokat!
S. L.: Úgy van! A második sor vízszintesen megegyezik a hetedik sor visszájával, a balról második függőleges sor ugyanolyan, mint a jobbról második sor alulról, és így tovább.
F. I.: Ezt bizony első látásra nem vettem észre. De hiszen akkor a darabod a híres latin bűvös négyzet rokona!
S. L.: Úgy bizony. Az alapötlet innen van.
F. I.: Bevallom, keveset tudok róla. Annyit igen, hogy az AREPO kivételével, amelynek nem tudják az eredetét, a többi szó oda is – vissza is értelmes. SATOR azt jelenti: vető, ültető. A rákja, ROTAS jelentése: kerekeket. A szimmetrikus TENET annyi, mint: tart. Az AREPO rákja, az OPERA jelenthet művet vagy műveket, és munkát illetve munkákat.
Népszerűségét annak is köszönheti — ezt Szepes Erikától{Szepes Erika, klasszika-filológus} tudom —, hogy a tengely-sor kivételével nagy nyomatékkal szerepel benne „A” és „O”: sAtOr és ArepO, vagyis kezdet és vég. És a betűkből kirakható: „Pater noster”, vagyis „Mi Atyánk”!
S. L.: Nézd! Soha meg nem született volna a Telihold, ha a szavak csupán annyit jelentenének nekem, amennyit valóban jelentenek… Nem! Szerintem többről, kozmikus méretű tartalmakról van itt szó! Ha félreteszem a grammatikát, a szavak egymásutánjából azt olvasom ki, hogy a szántó-vető, vagy földműves Arepo — mert én nevet sejtek a szó mögött! — forgásban tartja a munkát. A forma ugyan négyzet, de ha elkezdenénk pörgetni, keréknek látnánk, amelynek a küllője a rácsot tartó TENET, és a szélen forogna a SATOR–ROTAS–SATOR–ROTAS–SATOR… Forogna, foroghatna, míg a világ világ. Szerintem ez a betűnégyzet a világmindenség örökkévalóságát, szakadatlan forgását szimbolizálja. Ám a világmindenség része az ember is, aki SATOR, „magvető”, akinek kezében ott van a szüntelen megújulás lehetősége. Ő azt sugallja, hogy nem szakadhat meg a dolgok folyamata, végeznünk kell a munkánkat nekünk is szakadatlanul.
F. I.: Tetszik nekem, amit mondasz, de nem vagy-e kissé túl merész a következtetésekben?
S. L.: Meglehet, de számomra ez a betűnégyzet nem filológiai kérdés. Számomra művészet. Hogy mondja Arany János a Vojtina Ars poétikájában:
Nem a való hát: annak égi mássa
Lesz, amitől függ az ének varázsa…
F. I.: Erről jut eszembe! Ismered Arany János betűnégyzetét?
S. L.: Nem, nem ismerem.
F. I.: Arany János ugyanilyen 5x5-ös négyzetbe rakta a TAKAR–ADOMA–KONOK–AMODA–RAKAT szavakat!
S. L.: Szép!
F. I.: Hadd térjek vissza a latin négyzethez! Valamikor a 70-es években engem is nagyon foglalkoztatott! Fölfedeztem ugyanis, hogy a Dies irae gregorián sequentia szerkezete meglepően hasonlít hozzá{Földes Imre: A „Dies irae…” dallam (In: Zeneelmélet, stíluselemzés. A Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmából tartott zenetudományi konferencia anyaga, Zeneműkiadó Budapest 1977.) A tanulmány a honlapon itt olvasható.}. Ha a 3x3 sorból álló dallam hangjainak számát ilyesféle négyzethálóba írjuk, bámulatos összefüggésekre derül fény:
Szabályosan váltakoznak a páros és páratlan számok vízszintesen és függőlegesen is! Itt is van tengely — szimmetrikusan kialakított tengely! —, amely ugyanúgy tartja a négyzethálót, mint a latin betűnégyzetnél a TENET.
Azután: ha a bal függőleges sorban található számokat összeadod (8+13+12 = 33), összegük megegyezik a jobb függőleges soréval: 10+13+10 = 33! A középső három szám összege: 11+8+11 = 30, vagyis itt is két páratlan szám között van a páros: 33, 30, 33! De ez semmi! A dallam 33+30+33, azaz 96 hangból áll. És most fogódzkodj meg! A páros számok összege megegyezik a páratlan számok összegével! 8+10+8+12+10 is 48, 11+13+13+11 is 48! Így dolgozott, így komponált egy anonim ősöd a középkorban!
S. L.: Szédületes!
F. I.: További titkaid?
S. L.: Mit gondolsz, a Hangnégyzet 1985-ös kidolgozásának, annak, ami CD-re került, miért adtam a Telihold címet?
F. I.: Fogalmam sincs!
S. L.: Pedig a négyzetrácsból kiolvasható.
F. I.: ?
S. L.: Kösd össze a C hangokat!
F. I.: Kör!
S. L.: Igen.
F. I.: Telihold!?
S. L.: Én is csak később jöttem rá, hogy a C-k mintha kört rajzolnának le. Egyébként a C az ősi kultúrákban — Egyiptomban, Kínában, Tibetben — és persze Európában is a fény szimbóluma.
F. I.: Igen. A csupa fehér-billentyűs C-dúrra gondolunk ilyenkor, Haydn Teremtés oratóriumának a „Lett világosság” szavaknál kigyúló fény-akkordjára, meg hát arra a pillanatra, amikor kinyílik A kékszakállú herceg várának ötödik ajtója. De az ellenpólusra is gondolhatunk! Ha a C a fény, akkor a Fisz az árnyék. Vajon a Hangnégyzetben, a Teliholdban hol a Fisz? Hol az árnyék?
S. L.: A Fisz lenne az árnyék? Megállj csak! Lehet, hogy nincs is benne árnyék? Ezt meg kell majd néznem!
F. I.: Csak nem vársz vele? Nézzük meg most!
S. L.: Jó! Ha megnézzük… De! Van benne! Bizony van! Ott a jobb felső sarokban van két Fisz, és alul az ellenpóluson van még kettő.
F. I.: Hát ez az! A Fisz a C ellenpontja!
S. L.: Ez nagyon érdekes! De van-e még Fisz benne?
F. I.: Úgy látom, hogy nincs. Nem baj. Kevesebb van az árnyékból! Hát nem ezt óhajtjuk úgy is: legyen kevesebb árnyék, legyen több fény?!
S. L.: Na de tudod, miért érdekes ez énnekem? Ha összekötjük a Fisz-eket, ezek nem kört, hanem téglalapot adnak ki. A kör, mint idom maga a tökéletesség. Vele szemben áll a téglalap.
F. I.: És figyeld csak! Ha szembesítjük egymással a C-ket és a Fisz-eket, a két-két Fisz kívül esik a „telihold”-on!
S. L.: Nahát! Én már mást nem is akarok mondani. Befejeztem. Imre, köszönöm szépen!
F. I.: Jó, jó, azért még ne búcsúzzunk el.
S. L.: Igazad van. Majd elfelejtettem! A Teliholdban a vonósok mellé utóbb még egy gongot is előírtam, egy C hangolású gongot. Ha valamelyik szólamban megszólal a C, vele együtt megszólal a gong is, mintegy kiemeli a C-ket. Megvilágítja, mint egy lámpa, amely felfénylik, majd kialszik. És mivel a Hangnégyzetet, amelyben hat C van, nyolc muzsikus játssza végig, ezért 8x6, azaz 48 gongütést hallunk a 10 perc 40 másodperc alatt.
F. I.: Amiből pedig következik, hogy csak jó fülű ütősre lehet bízni a feladatot.
S. L.: Ezt nem hagyom rá! Ez a szólam is ki van dolgozva.
F. I.: Nehogy véletlenül csak 47 gongütés legyen?
S. L.: Hát az nem lenne jó!
F. I.: Egyébként nagyon szerencsés ötlet volt gonggal kiegészíteni a vonósokat. Mintha újabb irányba tágulna vele a tér.
S. L.: És segít tájékozódni az időben. Lehet vele az időt mérni.
F. I.: Apropó idő! Nincs könnyű dolga a játékosnak, akinek bő tíz percig kell hangokat egyenként egymás mellé tenni.
S. L.: Hát ez az! Borzasztóan szeretni kell a hangot. Minden hangot szeretni kell. A játékosnak mindig azt a hangot kell szeretni, amit éppen játszik. Yehudi Menuhin! Igen, ő az, aki minden egyes hangot úgy élt át, hogy az fantasztikus! Így kellene. De hol van ennyi Yehudi Menuhin?
F. I.: Ismerd el: nem mindennapi feladat elé állítod a játékosokat! Ám lennének ötleteim, hogyan lehetne felkészülni rá még növendék-fokon.
S. L.: Mire gondolsz?
F. I.: Mit szólnál ahhoz, ha a tanár (mindegy, hogy hangszeres vagy elmélettanár) „komponáltatna” a növendékeivel 4x4-es, vagy akár csak 3x3 kockából álló hangnégyzeteket és azon kezdenének iskolázni?
A hangok jöhetnének a pentatóniából:
Lehetnének kromatikus szomszédhangok:
Szépen összecsenghetnének a dúr hármas hangjai:
Lehetne a másodpercekkel, a szünetekkel játszani:
Lehetne a hangokat különböző regiszterekbe helyezni, lehetne dinamikai sorokkal dolgozni, és így tovább, és így tovább. A hangnégyzetekből ki-ki másféle partitúrát készíthetne. Hallást fejlesztő, sokféle érzéket fejlesztő társasjáték lenne, ha megszólaltatnák! Ilyenfajta előtanulmányok után egészen más füllel hallgatnák a darabodat, és biztos vagyok benne, nemcsak a te zenédhez kerülnének közelebb!
S. L.: Persze, hogyne! Én örülnék a legjobban, ha valami ilyesmi elkezdődne.
F. I.: Ezzel elbúcsúzhatunk?
S. L.: Ezzel elbúcsúzhatunk!
Megjelent a  c. folyóirat 1998/4. számában.
|