Ciklus Sztravinszkij műveiből
(1979)
A Népszabadság 1979. április 10-i számában Breuer János nagy örömmel üdvözli az Országos Filharmónia Sztravinszkij műveiből összeállított koncertciklusát. (Mivel a Népszabadság idézett cikkében is Sztravinszkijt olvashattunk — és ha idézünk, nem szabad a helyesíráson változtatni —, kérem, hogy a Muzsika tekintsen el gyakorlatától, és őrizze meg e glosszában ezt az írásmódot.) Breuer János örömében én is osztozom, de sajnálom, hogy a kezdeményezést a Filharmóniának tulajdonítja. Ezt írja: „…A sorozatnak már a létrejötte is jelentős esemény, hisz zenekultúránk történetében most, 1979 tavaszán esett meg első ízben, hogy századunk korszakot formáló külföldi mesterei közül legalább egynek az alkotásai önálló bérletbe sűrítve hangozhattak el. Ezek a koncertek, bizony, hiányok pótlásának, adósságok törlesztésének tiszteletre méltó szándékával mutattak fel 13 Sztravinszkij-kompozíciót… E ciklus tehát első volt a maga nemében…”
Nem! A Magyar Rádió már 1973-ban ciklust rendezett Sztravinszkij műveiből a 6-os stúdió nyilvánossága előtt. Négy koncertet, amelynek keretében 26 mű szólalt meg — közöttük magyarországi bemutatók — magyar előadóművészek közreműködésével.
Hangversenyéletünk kinőtte a Zeneművészeti Főiskola és az Erkel Színház falait. Kórushangversenyek vannak a Történeti Múzeumban, régi hangszerek bemutatói a Nemzeti Múzeumban, vidéken élő muzsikusok seregszemléje a Fészek Művészklubban, fiatal zeneszerzők bemutatkozásai a Hazafias Népfront klubjaiban, a Fiatal Művészek Klubjában, a Kossuth Klubban és számos Rádió-szervezte koncert — többek között a Magyar Tudományos Akadémia Kongresszusi Termében. Napilapoknál dolgozó kritikusaink ma már nem képesek valós képet adni koncertéletünkről, ha csak a Zeneművészeti Főiskolán és az Erkel Színházban történtekről tájékoztatják rendszeresen olvasóikat. Különben is: a kritikus jelenléte rangot adna a Filharmónián kívüli kezdeményezéseknek, és megbecsülést azoknak, akik ezeket szervezik. Ne maradjon egyetlen koncert se bírálat nélkül! Egyetlen szervező se hihesse azt: amit ő csinál, felesleges — hiszen munkáját, erőfeszítéseit senki sem tartja számon.
A Filharmóniának köszönhetjük a bécsi Concentus Musicust, a Magyar Rádiónak a King’s Singers együttest. Így jó! Kapjon babért a Filharmónia, máskor a Magyar Rádió. De egyik se a másik helyett!
Földes Imre
Megjelent a Muzsika c. folyóirat 1979/9. számában.
|