Pingpong? Asztalitenisz?
(1981/2023)
I.
Pingpong? Asztalitenisz!
Érdeklődéssel olvasom a lapjukban megjelenő nyelvészeti cikkeket, hiszen Magyarországon a nyelvhelyesség, az anyanyelv szerepe, tisztasága sohasem volt csak a Tudományos Akadémia ügye, hanem közügy is. De azért is érdekelnek ezek a cikkek, levelek, mert egy kicsit a hivatásomhoz is tartozik, lévén 1962 óta a Kossuth Könyvkiadó filozófiai lektorátusának szerkesztője. Két év óta nyugdíjban vagyok, de azért dolgozom szerkesztőként, csak kevesebbet. Érthető, hogy egy szerkesztő mindig kicsit nyelvőr is.
Szeptember végén Vámosi Pál cikkében egy meglepő, és számomra elfogadhatatlan megállapítást találtam. Arról ír ugyanis, hogy az asztalitenisz, ez a szerinte félig magyar szó kiszorította a hangutánzó pingpong kifejezést, és ezt sajnálja.
Vámosi Pál nyilván nagyon jól ért a nyelvészethez, sportágunkhoz azonban aligha.
Az asztalitenisz Angliában jött létre kb. egy évszázaddal ezelőtt asztalitenisz (table tennis) néven. (Csak zárójelben: az asztalitenisz egy szó az MTA szabályai szerint, és nem kettő, mint Vámosi levelében állt.) 1899–1904 között nagy asztaliteniszláz bontakozik ki. Angliában versenyeket rendeznek, több európai kontinentális országba is eljut ez a szép sportág.
Ekkor találják ki a pingpong kifejezést. Ez tényleg hangutánzó ekkor, mert ez idő tájt ún. bendzsó ütővel játsszák az asztaliteniszt. Ez pergamenből készült, fakerettel. Később a faütő válik népszerűvé, de ezen is hasonló hanggal kattog a labda.
A pingpong kifejezést azonban hivatalosan nem használják, mert egy Parker nevű amerikai cég szabadalmaztatja.
A húszas években uralkodóvá válik a gumival borított ütő, amivel a játék csendesebb lesz.
Az ötvenes években több mint 90 százalékban átveszi az uralmat az ún. soft vagy szendvicsütő. Itt a borítás gumi (a szemcsék befelé vagy kifelé fordulva helyezkednek el), az alátét pedig ún. szivacs. Itt a labdának már nincs zaja. A pingpong hangutánzó kifejezés teljesen értelmetlenné válik.
A tenisz egyébként éppen úgy bevonult a magyar nyelvbe, mint számos más kifejezés, pl. autó, metró, rádió, telefon, televízió, filozófia, materializmus stb. stb.
Az asztalitenisz jó képes kifejezés. Kifejezi a játék jellegét: nevezetesen azt, hogy ütővel ütik át a hálón a labdát, mint a teniszben, és asztalon játsszák.
A pingpong szó egyetlen asztalitenisz-szövetség nevében sem szerepel, pedig a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetségnek 125 tagszövetsége van és több kontinentális szervezete.
A pingpong, pingpongozás szó már réges-rég kiment a divatból, és sohasem volt helyes kifejezés. A helyes kifejezés a múltban és ma is: asztalitenisz!
Dr. Lakatos György,
a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke
Megjelent:
Magyar Nemzet, 1981. október 13.
II.
Pingpong? Asztalitenisz?
„A pingpong, pingpongozás szó már réges-rég kiment a divatból, és sohasem volt helyes kifejezés”, írja magabiztosan — a Magyar Értelmező Kéziszótárral is dacolva — dr. Lakatos György, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke, a Magyar Nemzet 1981. október 13-i számában „Pingpong? Asztalitenisz!” című írásában.
Dr. Lakatos György, aki bizonyára kitűnően pingpongozik (akarom mondani asztaliteniszezik), mit tart a kezében szívesebben: pingpongütőt vagy asztalitenisz-ütőt, pingponglabdával űzi a nagyszerű sportot vagy asztalitenisz-labdával, és hová ejti a labdát — ha ügyesen szervál (bocsánat! adogat) —: a pingpongasztalra vagy az asztalitenisz-asztalra?
„A pingpong hangutánzó kifejezés teljesen értelmetlenné válik” írja a glossza írója, mert „Az ötvenes években … átveszi az uralmat az ún. soft vagy szendvicsütő … Itt a labdának már nincs zaja.” Meglepő! Eddig úgy tudtam, hogy a szóban forgó játéknál a labdát nem ütőről ütőre adogatják; a labda, ha nem is mindig, de olykor-olykor azért a játékasztalon is koppan ide-oda. Vagy újabban már nemcsak soft (szendvics) ütővel, hanem soft (szendvics) asztalon folyik a korszerű játék?
Engedje meg az Asztalitenisz Szövetség elnöke, hogy ha időmből futja, pingpongozhassak is néha, ne csak asztaliteniszezhessek. Gondolom, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság is megbocsátana nekem, ha tudná, hogy azon a bizonyos készüléken én bizony csak ritkán távbeszélek, többnyire telefonálni szoktam.
Földes Imre,
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára
Megjelent:
Magyar Nemzet, 1981. november 3.
III.
Pingpong — asztalitenisz…
Nahát, milyen parázs nyelvészeti vita támadt egyik legsikeresebb sportágunk, az asztalitenisz körül. A Magyar Nemzet hasábjain folyik a vita, és már egyik kiváló zenetudósunk, Földes Imre főiskolai tanár is hozzászólt. Előrebocsátom, hogy Földes Imrét rendkívül nagyra becsülöm, rádióelőadásait rendszeresen meghallgatom és rengeteget tanulok belőlük. De engedje meg, professzor úr, Lakatos György dr. az asztaliteniszhez mégiscsak jobban ért, mint ön. Lakatos nem asztaliteniszezik, hanem asztaliteniszt játszik (ha játszik), a ping-pong vagy pingpong pedig valóban kiment a divatból, az egykori pötyögtetésből nagyon komoly, atlétikus sportág lett. Nincs már hangutánzás, akkor sem, ha a nagy erővel lecsapott labda hallhatóan csattan az asztalon. Ha a hangutánzás segítségével neveznénk el sportágainkat, akkor az ökölvívásból piff-puff, a vízilabdából liccs-loccs, a súlyemelésből nyig-nyög lenne. Az asztalitenisz (tabla tenis, tischtennis) nagyon komoly sportág, viszont érthető, hogy Földes professzor úrnak a régi elnevezés tetszik, emlékezve talán a Turandotra, amelyben Ping is, Pong is szerepel.
Feleki László
Megjelent:
Képes Sport, 1981. november 10.
IV.
Kóda
(2023)
Most, bő negyven év után megállapíthatjuk, hogy bizonyos nyelvi problémákról nem érdemes okoskodni. A nyelv járja a maga útját. Leszállunk a villamosról, holott nincs szárnyunk, a művész fellép, holott gyakran egy síkban van a hallgatóival, nézőivel. A pingpong szót legalább olyan gyakran használjuk ma is — ha nem gyakrabban, mint az asztaliteniszt. Egyáltalán nem ment ki a divatból. Szeretjük. A Wikipédia még irodalmi példákat is ad a közelmúltból:
Veres Péter Almáskert című elbeszélésében írja: „Hol az egyik hivatalnokot, hol a másikat hívja ping-pongozni, már kis kört is szervezett belőlük, mert azt hirdeti, hogy az irodák ülő munkásainak a testi-lelki »erőnlét«-hez — a kondícióhoz — nélkülözhetetlen a ping-pongozás és még az aranyér ellen is az a legjobb védelem.”
Esterházy Péter Termelési-regényében a mester Lollobrigidával pingpongozik, és mint értesülünk róla, „kemény kézzel »cipóra verte« a kissé bizony elkényeztetett filmsztárt, 21:18-ra”.
Vegyük tudomásul, hogy az asztalitenisz és a pingpong szinonima. Hol az egyikkel, hol a másikkal élünk, rendeltetésüknek megfelelően.
Földes Imre
Utóirat
Nemrég olvastam az időjárásjelentésben, hogy pingponglabda nagyságú jegek estek…
F. I.
|