Heti zenei ajánlat
(1974)
Mielőtt egy olyan országba indulok, ahol még nem jártam, határtalan buzgalommal látok neki az útikönyvek, a térképek tanulmányozásának. Kijelölöm a nevezetességeket, elhatározom, hogy milyen múzeumokat szeretnék felkeresni, milyen műkincseket szeretnék megnézni.
Valahogy így vagyok a rádió műsorával is. Amint megkapom a Rádióújságot, gondosan bekarikázom azokat a műsorokat, amelyeket meg akarok hallgatni, mert szeretem előre tudni, hogy mit várhatok a hét zenei adásaitól. Nos, ezen a héten sok egyéb mellett Monteverdi, Vivaldi, Bach, Händel, Haydn, Mozart, Schubert, Schumann, Dvořák, Verdi, Schönberg, Stravinsky, Szőllősy András műveiért érdemes kinyitni a rádiót. Mikor?
HANGVERSENYEK: Hétfőn (21.42, 3. műsor) és szerdán (21.14, 3. műsor) közvetítik Kocsis Zoltán és Ránki Dezső Mozart-ciklusának utolsó két estjét. Szombaton, a Délutáni hangverseny keretében (15.13, 3. műsor) kitűnő magyar művészek Bach-, Händel- és Mozart-műveket adnak elő. Vasárnap (18.05, 3. műsor) Falvai Sándor zongoraestjét hallhatjuk: Schubertet és Schumannt játszik.
LEMEZKONCERTEK: Szerdán (19.11, 3. műsor) Bach- és Vivaldi-művek társaságában Haydn B-dúr miséjét különösen várom. Két–három héttel ezelőtt az Üstdob-mise (ugyanezzel az előadóegyüttessel) nagyon tetszett! Csütörtökön (21.06, 3. műsor) Monteverdi Orfeója, pénteken (19.15, 3. műsor) Dietrich Fischer-Dieskau és Gerald Moore szépséges felvételei közül Schubert A szép molnárlány ciklusa szólal meg. Azok, akik nem hallhatták Budapesten Kertész Istvánnal, felejthetetlen előadásban Dvořák VIII. szimfóniáját, most szombaton (13.03, Petőfi) ne mulasszák el vele meghallgatni. Vasárnap este sajnos ugyanakkor sugározzák Toscanini felvételeit. Melyiket válasszam? Mozart „nagy” g-moll szimfóniáját (22.35, 3. műsor) vagy részleteket a máig utol nem ért Verdi-tolmácsolásból, az Otellóból (22.00, Petőfi)? No lám! Ez egyszer az jár jól, akinek nincs urh-ja, nem kell a fejét törnie…
Fokozott figyelemmel kísérem azokat az adásokat, amelyekkel Arnold Schönberg születésének 100. évfordulóját ünnepli a Rádió. Kedden (21.45, 3. műsor) a műsor középpontjában a Pierrot lunaire áll, Sziklay Erika és a Mihály András vezényelte kamaraegyüttes külföldön is nagy elismerést aratott felvétele. Csütörtökön (18.25, 3. műsor) elsősorban a nagyszerű LaSalle kvartettre vagyok kíváncsi. Velük még nem hallottam a IV. vonósnégyest. A Mózes és Áron kulcs Schönberg művészetéhez. A kórus-turbák, az aranyborjú-jelenet, az opera záróképe még azokat is lenyűgözi, akik más műveitől eddig esetleg idegenkedtek. Ne sajnáljunk vasárnap (19.36, 3. műsor) két órát együtt tölteni századunk egyik kimagasló remekével!
ZENÉS BESZELGETÉSEK: Pénteken (20.58, Kossuth) Czigány György, házigazdai szerepkörben, minden bizonnyal biztosítja majd a kellemes légkört, a vendégek pedig — többek közt Sass Sylvia, a Bartók kvartett tagjai, Ránki Dezső — a magas színvonalú „házimuzsikát”. Vasárnap (21.17, Kossuth) közvetíti a Rádió Boros Attila beszélgetését Lovro von Matačićcsal.
A ZENEI ELŐADÁSOK sorát Stravinsky zongorára és fúvós hangszerekre írt versenyművéről A hét zeneműve sorozatban hétfőn Somfai László nyitja meg (9.30, Kossuth, ismétlés: 23.15, Petőfi). Vajon mit mond Szokolay Sándor csütörtökön (18.48, Kossuth) a Miért igen, miért nem? elgondolkoztató-perlekedő tízpercében? Szombaton (12.20, Kossuth) a Zenei anyanyelvünk keretében a hangszeres többszólamúságról beszél Sárosi Bálint. Vasárnap (10.50, 3. műsor) Mihály András mutatja be (kamaraegyüttesével és szavakkal) az új magyar zene kiemelkedő mesterének, Szőllősy Andrásnak szép darabját, a Musica concertantét.
A Rádió műsora nem igazodhat ki-ki elfoglaltságához. Így hát csak abban reménykedhetek: nem hiába karikáztam…
Földes Imre
A szerkesztő által módosított változata megjelent:
MRT rádió- és televízió-újság 1974/37. (1974. 09. 16–22.) (lásd itt)
Tiltakozom!
(1974)
Tisztelt Főszerkesztő Úr! {Lévai Béla, az MRT Rádió- és televízió-újság főszerkesztője}
A Rádióújság — pontosabban az Ön — felkérésére, a 37. hét zenei műsorai alapján elkészítettem a Heti zenei ajánlatot. Pontosan a kívánt terjedelemben (2 és fél ív) és határidőre, személyesen nyújtottam át a kéziratot.
Legnagyobb meglepetésemre a Rádióújságban az írásom az alábbi változtatásokkal jelent meg:
A kéziratban ez áll: „…gondosan bekarikázom azokat a műsorokat, amelyeket meg akarok hallgatni, mert szeretem előre tudni, hogy mit várhatok a hét zenei adásaitól.” És nem ez: „…én is azt teszem, amit annyi más: bekarikázom azokat a műsorokat, amelyeket meg akarok hallgatni.” Ezt se gondoltam volna, hogy egyszer majd saját tulajdon írásom fog kijózanítani: nem, nem én találtam ki a műsorok kijelölésének eme sajátos módját; „…annyi más…” (sic!) is így tesz!
Csak ezt írtam: „Nos, ezen a héten sok egyéb mellett Monteverdi… stb. műveiért érdemes kinyitni a rádiót”. És ez jelent meg: „Nos, ezen a héten számos karika került a zenei műsorokhoz, sok egyéb mellett szerintem Monteverdi… stb. műveiért érdemes kinyitni a rádiót.” Miért volt szükség a szószaporításra? Egyébként sem „számos”, csak „néhány” karika került, és nem a műsorokhoz — hanem a műsorok köré… A „szerintem” szót is csak én használhatom és helyettem senki más. Szerintem.
Így írtam: „közvetítik” Kocsis Zoltán és Ránki Dezső Mozart estjeit. Amire átjavították: „hallhatjuk”, jóval szegényebb és nem rokon értelmű szó. Az említett estek ti. hangverseny-közvetítések!
És mivel a „közvetítik” szót érthetetlen okból „hallhatjuk”-ra javították, a bekezdés utolsó mondatában a „hallhatjuk” szót cserélték fel erre a változatra: „Vasárnap Falvai Sándor zongoraestjét kapjuk…” Mesteri munka!
Hogy miért jobb a mondatot így indítani: „Akik nem hallhatták”, mint így: „Azok, akik nem hallhatták…”, nem tudom. Azt elismerem — kizárólag azt ismerem el! —, hogy „most, szombaton” helyett szerencsésebb ugyanez „most” nélkül, és a „csak abban reménykedhetek” kifejezés helyett valóban szebb így: „csak azt remélhetem”.
Lehet, hogy pongyolán fogalmaztam: „…az jár jól, akinek nincs URH-ja…”, de mindenesetre kevésbé nagyképűen, mint ahogy megjelent: „…az jár jól, akinek nincs urh-sávos készüléke…”
Szeretem kerülni az idegen szavakat, ha lehet. Ezért sehol nem használtam a „program” szót „műsor” helyett. Egy helyen mégis beleírták.
Ez áll a kéziratban: „A zenei előadások sorát… Somfai László nyitja meg”. Ami megjelent, az „…annyi más…” méltó társa: „Zenei előadások: Sorukat… Somfai László nyitja meg”.
És végül! Ezt írtam: „Vasárnap Mihály András mutatja be kamaraegyüttesével, és szavakkal, az új magyar zene kiemelkedő mesterének, Szőllősy Andrásnak szép darabját, a Musica concertantét.” A Rádióújság szerint Szőllősy András az új magyar zene „egyik” kiemelkedő mestere. Ezt írták bele a kéziratba.
Nos! Aki tud magyarul, jól tudja, hogy „az új magyar zene kiemelkedő mestere” nem azt jelenti, hogy az új magyar zene egyetlen kiemelkedő mestere, de azt mindenesetre igen, hogy Szőllősy András a mai magyar zene legkiemelkedőbb mesterei közül való. És ezt az „egyik” szócska gyengíti. Ami ellen tiltakozom! És tiltakozom az ellen a gyakorlat ellen is, amely a szerző megkérdezése és beleegyezése nélkül változtat azon az íráson, amely neve alatt jelenik meg!
Tisztelettel
Földes Imre
Budapest, 1974. szeptember 14.
Ui.: Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Cikkemet tartalmilag nem változtatták meg, ezért e levelem nyilvánosságra hozatalát nem kérhetem. De mivel a beavatkozás olyan nyelvtani-stilisztikai változatokat eredményezett, amelyeket nem vállalok (a kefelevonat korrekciójára nem adtak lehetőséget!), kérem, hogy lapjában az alábbi helyreigazítást közzétenni szíveskedjék:
„A szerző kérésére közöljük, hogy lapunk 37. számában a Heti zenei ajánlat című írás nyomdatechnikai (tördelési stb. stb.) okokból a kézirattól eltérő kisebb változtatásokkal jelent meg. A módosítások nem érintették a cikk tartalmát, de nyelvtani pontatlanságokat eredményeztek, amelyekért elnézést kér a szerkesztőség.”
(1976)
Igen Tisztelt Simon Úr!
1976. január 30-án kelt levele, amelyben cikket kér tőlem lapja számára a Mindenki zeneiskolájáról, bevallom, meglepett. Ön bizonyára nem tud arról, hogy a Főszerkesztő Úrnak címzett, 1974. szeptember 14-én kelt levelemre a mai napig nem kaptam választ. Bizonyára azt sem tudja, hogy azt a levelet miért kellett megírnom.
A Főszerkesztő Úr személyes felkérésére készült Heti zenei ajánlatom megkérdezésem nélkül megváltoztatva, nyelvtani-stilisztikai pontatlanságokkal jelent meg a Rádió- és Televízióújság 1974/37. számában. A fent említett levélben ez ellen tiltakoztam. És helyreigazítást kértem.
Ezek után, gondolom, megérti, hogy egy olyan lap számára, ahol ilyesmi megeshet, ahol a szerzőnek még annyi sem jár, mint a lap bármely más olvasójának (akinek ti. olykor jut egy-egy bekezdés a Szerkesztői üzenetek közt) — nincsen semmi mondanivalóm sem most, sem a jövőben!
Tisztelettel
Földes Imre
Budapest, 1976. február 8.
|