Ismétlés, variáció, ellentét
Esti hangverseny a 22-es stúdióban
(1970)
Gyerekdalokban, népdalokban éppúgy, mint műzenei kompozíciókban, gyakran találkozunk ismétléssel. Figyeljük csak: két hang, ami ismétlődik. {Liva, liba. A magyar népzene tára I. Gyermekjátékok. Zeneműkiadó, Budapest, 1951. 3. példa}
Az ismétlődő rész lehet igen rövid, mint a Liva, libában, de lehet hosszabb. {Szürke lovat látok. A magyar népzene tára I. Gyermekjátékok. Zeneműkiadó, Budapest, 1951. 25. példa}
Lehet a zenei gondolatot egyszer, kétszer, sőt nagyon sokszor is megismételni. Mindenki ismeri a Csip-csip csóka dallamnak azt a változatát, ahol nyolcszor hangzik el egymás után az először felfelé, majd lefelé hajló négyhangú dallamív. {Csip-csip csóka. A magyar népzene tára I. Gyermekjátékok. Zeneműkiadó, Budapest, 1951. 159. példa}
Megkérjük Andriska Tündét, énekelje el azt a gyerekdalt is, ahol valamivel hosszabb egység ismétlődik. Számoljuk meg, hányszor halljuk az alapgondolatot: {Teríti egy lány a vásznat. A magyar népzene tára I. Gyermekjátékok. Zeneműkiadó, Budapest, 1951. 493. példa}
Teríti egy lány a vásznat
Így meg így, ippen így
Hétszer hallottuk ugyanazt. Mégsem volt unalmas, mert a dallamsor mindig más szöveggel társult. Népdalaink is többnyire több versszakúak. Ugyanaz a négysoros dallam szinte nem is tűnik ugyanannak az újabb és újabb strófák tükrében. Hallgassuk meg a Lajtha László gyűjtötte Éva, szívem, Éva népdalunkat Madarász Katalin előadásában. {Éva, szívem, Éva. A magyar népzene tára I. Gyermekjátékok. Zeneműkiadó, Budapest, 1951. 841. példa}
Bartha Alfonz Freymann Magda zongorakíséretével most a német dalköltészet három nagy mesterének: Schumann-nak, Schubertnek és Brahmsnak egy-egy strofikus dalát énekli el.
Schumann Dichterliebe (A költő szerelme) című dalciklusának első dala: Oly bűvös május este volt (Im wunderschönen Monat Mai), kétversszakos Heine-versre született. A második versszak zenéje hangról hangra egyezik az első versszakéval.
zene: Schumann: Oly bűvös május este volt
Strofikus dal Schubert A vándorlás (Das Wandern) című dala A szép molnárlány (Die schöne Müllerin) ciklusból. A zongora-keretezte dallam ötször hangzik el, mindig más szöveggel.
zene: Schubert: A vándorlás
A harmadik dal, amit meghallgatunk, Brahms Szerenádja.
zene: Brahms: Szerenád
Ha találkozunk is gyerekdalok, népdalok, műdalok egészének megismétlésével, az ismétlés — általában — a zeneműnek csak valamely rövidebb vagy hosszabb részletére vonatkozik. Bizonyítsa ezt Bartók gyűjtéséből, Madarász Katalin előadásában az Érik a ropogós cseresznye. A négysoros dallam harmadik és negyedik sorát ismételve halljuk, úgy, ahogy mi is gyakran énekeljük új stílusú népdalainkat. A dallam befejezése így sokkal nagyobb nyomatékot kap. {Érik a ropogós cseresznye. Kodály Zoltán: A magyar népzene. A példatárt szerkesztette Vargyas Lajos. Budapest, Zeneműkiadó, 1952 (18. kiadás: 2018). 385. példa}
Eddigi vokális példáinktól vezessen az út tovább a hangszeres kompozíciók felé. Bartók Magyaros című, két zongorára írt darabja (a Mikrokozmoszból) nem utolsósorban azért viseli a „magyaros” címet, mert formája megegyezik az Érik a ropogós cseresznyével, azaz: újabb magyar népdalaink formájával. A harmadik és negyedik sor itt is ismétlődik. Bartók művét Szűcs Loránt és Freymann Magda előadásában halljuk.
zene: Bartók: Magyaros (Mikrokozmosz II/43)
A vokális zenében, igaz, az ismételt dallamhoz újabb és újabb szöveg társul, de a hangszeres zenében sem tűnik egyhangúnak az ismétlés. Pontosabban: jó mester kompozíciójában semmiképpen sem. Sőt, egyenesen hasznos. Mert ahogy az élet gyakorlatában sincs azonosság (két, szemre hasonló tárgy közül az egyik — hogy mást ne mondjunk — a térben itt, a másik ott helyezkedik el), a zenében sincs azonosság. A megismételt terület, ha hangról hangra egyezik is, akkor sem azonos a megismétlendővel.
Ha először hallunk valamit: új, idegen. Ha ismételve: már régi, ismerős. Más van a zenei gondolat előtt először, és más másodszor. Első hallásra ki tud egyszerre figyelni a dallam vonalára, hangok összecsengésére: a harmóniára, a ritmus játékára, zenekari zenében a hangszerek színére? A zeneszerző ezért mer bátran ismételni. Tudja, hogy a hangismétlés éppen úgy, mint a nagyobb formarészek megismétlése, gazdagabb, teljesebb megismeréshez segít.
Mondjuk ki még egyszer: az ismétlés sohasem azonosság, inkább hasonlóság. Nem más, mint a variációnak, a változatnak egyik — minden bizonnyal szélső — esete.
Mikor beszélünk variációról? Ha egy dallam más regiszterben: feljebb vagy lejjebb, ha különböző hangszereken szólal meg. Ha lassabban csendül fel vagy gyorsabban, hangosabban vagy halkabban, egymagában vagy más szólamokkal együtt, kidíszítve vagy díszítések nélkül, ilyen vagy olyan harmóniákkal kísérve. Bartók Mikrokozmoszának Akkordtanulmány című darabja egyetlen ritmusképletre épül. Ugyanarra, amelyből Beethoven 5. szimfóniájának első tétele született.
Konokul kopog a balkézben a három rövid — egy hosszú ritmus.
Fölötte sokszorosan elnyújtva ugyanebből a ritmusképletből négysoros, népdalféle dallam születik. A darab felénél a szaporábban mozgó bal kéz szerepét a jobb kéz veszi át, a dallam jobb kézből a bal kézbe, a mélybe kerül. Hallgassuk meg az Akkordtanulmányt Szűcs Loránt előadásában.
zene: Bartók: Akkordtanulmány (Mikrokozmosz III/69)
Variációról árulkodik már címében is a Mikrokozmosz Szabad változatok című darabja. Pillanatok alatt pereg le előttünk egy alapgondolat háromszor lefelé hajló alakjában, majd fordításban: háromszor felfelé. A következő változatban a kétféle irány egyetlen, kígyózó dallamvonalban egyesül. A lassabb, négysoros változatban egyidejűleg tágul a dallam felfelé és lefelé. Végül: kánonszerűen elcsúsztatva követi a lefelé törekvő bal kéz szólamát a felfelé törekvő jobb kéz.
zene: Bartók: Szabad változatok (részletek)
És most hallgassuk meg a szünet nélkül egymást követő változatokat Szűcs Loránt előadásában.
zene: Bartók: Szabad változatok (Mikrokozmosz VI/140)
A Szabad változatok lassú középrésze, holott ugyanabból a zenei anyagból készült, mint a gyors részek, hatásában azokkal ellentétes. Ahogy az azonost nem azonosnak, hanem hasonlónak, majdhogynem variációnak halljuk, egyik-másik variáció már ellentétesnek tűnik.
Ismétlés és variáció mellett a bűvös harmadik: az ellentét. Bartók Bolgár ritmusában a szünetekkel tagolt, rövidebb és hosszabb hangok váltakozására épülő dallammal szemben áll a szünet nélkül zakatoló, egyforma apró értékű hangokból álló kíséret.
zene: Bartók: Bolgár ritmus (Mikrokozmosz IV/113)
Egymás alatt feszül az ellentét a Dallamhoz kettősfogások című darabban is. A dallammal szemben a kettősfogások — mondjuk így: harmóniák — ellentétét Bartók még azzal is fokozza, hogy először a dallam a zongora fekete billentyűin, a kettősfogások a zongora fehérbillentyűs hangjain szólalnak meg, majd a fehérbillentyűs dallamhangokkal szemben a kísérőszólam „fekete” hangjai állnak.
zene: Bartók: Dallamhoz kettősfogások (Mikrokozmosz III/70)
A Dallam meg-megszakítva kifejezetten ellentét-tanulmány. De nem egymás alatti, hanem egymást követő zenei anyagok ellentétére épül. A négysoros, felülről ereszkedő egyszólamú dallamot minduntalan megszakítja egy vele szöges ellentétben álló, nem melodikus, variálva ismétlődő harmonikus tömb.
zene: Bartók: Dallam meg-megszakítva (Mikrokozmosz III/83)
Mi most itt külön-külön hívtuk fel a figyelmet az ismétlésre, a variációra és az ellentétre. Valójában alig találunk olyan zenét, amely ne e három elemből épülne, legyen az akár hatalmas többtételes ciklus: szonáta, szimfónia, szvit, vonósnégyes, versenymű vagy opera, akár parányi gyerekdal. Emlékszünk még rá?
A „liba” a „Liva” hangjait ismétli. A variációról a szöveg gondoskodik: Liva — liba. És hol az ellentét? Nos, az ellentét a kéthangú sejtben van.
A két hang közül az első magasabb, a második mélyebb, az első rövidebb, a második hosszabb, az első súlyosabb, a második súlytalanabb, az első az élesebb ’i’ hangzóval, a második a tompább ’a’-val társult.
Szűcs Loránt és Freymann Magda Schubert négy kézre írt Katonaindulói közül játszik el egyet. A mű formája, mint annyi más klasszikus-romantikus darabé: háromrészes. Az első részben az ismételt tagokra figyeljünk. A második — egyébként szintén ismételt tagokból álló — részben: hogy miben ellentétes az első taggal. Végül vegyük észre, hogy a harmadik rész az első variációja, rövidített, ismétlések nélküli visszatérése.
zene: Schubert: Katonainduló
Ha több tételt fűz a zeneszerző egymáshoz, ügyelnie kell a változatosságra. Nem véletlenül kedvelték a barokk zeneszerzők azt a négytételes ciklust, ahol a tételek lassú-gyors-lassú-gyors egymásutánban következnek. A szomszédos tételek között az ellentét érvényesül: a lassút gyors, ezt ismét lassú, majd gyors követi. A tételpárok, ha nem is zenei anyagukban, de tempóban ismétlődnek: lassú-gyors és ismét lassú-gyors. Végül: a variáció a hasonló tempójú tételek között — a lassúak és a gyorsak között — valósul meg. Szólaljon meg Prőhle Henrik előadásában Bach á-moll szólófuvola-szvitje, partitája. Négy tétele a barokkban gyakran felcsendülő négy tánc: Allemande, Corrente, Sarabande és Bourrée Anglaise.
zene: Bach: á-moll partita
Hasonló és különböző tételek kapcsolódnak össze magasrendű egységben a klasszikus szimfóniák, kamaraművek leggyakoribb többtételes ciklusában: a klasszikus szonátaciklusban.
Az első tétel gyors, a második lassú, a harmadik táncos: menüett vagy scherzo, a negyedik gyors. Vagyis minden tétel ellentétes a szomszédjával. És mi tartja össze a ciklust? A szélső tételek hasonlósága. A negyedik tétel tempója, építkezésmódja, magatartása, ha nem is egyezik, de hasonlít az első tétel tempójára, építkezésmódjára, magatartására. Az ellentétes tételpárok feszültségét tehát az első tételre visszarímelő negyedik tétel oldja fel. Szólaljon meg egy klasszikus szonátaciklus, Haydn op. 20 No. 4-es D-dúr vonósnégyese a Weiner vonósnégyes előadásában. Tagjai: Hegyi Ildikó, Sümeghy Zoltán, Székács János, Szász Árpád.
zene: Haydn: D-dúr vonósnégyes
Földes Imre
Elhangzott:
Ismétlés, variáció, ellentét… Esti hangverseny a 22-es stúdióban. Kossuth Rádió, 1970. február 19.
|