Varsói Ősz
(1976)
1976. szeptember 18. és 26. között rendezték meg a XX. Varsói Ősz fesztiválját. A Lengyel Művelődésügyi Minisztérium a már jócskán felújításra szoruló, de a város központjában lévő Bristol Szállóban biztosított szállást nekem és kaptam napi 210 złotyt. Tolmácsnőm két alkalommal vitt kirándulni: a közeli Wilanów palotához és Krakkó híres városrészébe, Kazimierzbe. A Varsói Ősz rendezvényein kívül láthattam még egy Traviatát, továbbá a világhírű lengyel rendező, Józef Szajna munkáját, a Dantét a Stúdiószínházban.
A Varsói Ősz műsora ismét gazdag, sőt túl gazdag volt. Napi két–három koncert nagyon igénybe vett valamennyiünket. Szerencsésebb lenne, ha megelégednének napi két koncerttel. Sokan mondtuk ezt tavaly is, de úgy látszik, a rendezők azt vallják: tessék válogatni! Mi pedig, akik boldogok vagyunk, hogy Varsóban lehetünk, bizony nem akarunk válogatni.
Varsó általában kitesz magáért, ami az előadások színvonalát illeti. Idén azért volt két–három zenekari est, amely alatta maradt a várakozásnak. A nagy előadóművészi élményeket kisebb együttesektől, szólistáktól kaptuk. Zseniális énekegyüttest ismerhettünk meg: King’s Singers a nevük. Hat angol fiatalember, akik úgy énekelnek mai zenét, olyan könnyed eleganciával, mintha reneszánsz frottolákat énekelnének. Semmiféle intonációs nehézséget nem ismernek. Ilyen tiszta hangzásokat soha nem hallottam énekes együttestől. Leírhatatlan sikerük volt. Pedig a lengyel közönség nagyon kritikus. Legnagyobb zeneszerzőik sem kapnak nagyobb tapsot, ha kevésbé jelentős művel mutatkoznak be. Penderecki I. szimfóniája három évvel ezelőtt óriási sikert aratott. Idén a De natura sonoris No. 2-t hűvösen fogadták. Irigyelhetjük ezt a közönséget. Semmiféle hókusz-pókusszal nem lehet becsapni. Vajon a tizenkilenc eddigi fesztivál eredménye ez? Vagy valamilyen zenepedagógiai módszernek köszönhető?
Messiaen Harawi című dalciklusában is angol előadók remekeltek. Különösen az énekesnő Jane Manning nevét kell megjegyezni. — Nagyszerű csembalista a lengyel Elisabeth Chojnacka. Az új zenét maximális lelkiismeretességgel és hőfokon interpretálja a lengyel Wilanów Quartet. Olyan szuggesztív előadók, hogy nemegyszer a mű elhangzása után döbbenünk rá: gyenge művet hallottunk — elbűvölően.
A fesztiválon elhangzott legnagyobb sikerű mű Ligeti György Aventures és Nouvelles Aventures-ja volt. Huszonegynéhány percig kacagott mindenki felszabadultan. Olaszok énekelték, játszották nagyszerűen (Gabriella Ravazzi, Ellen Kappel, Teodoro Rovetta és a torinói Camerata Strumentale „Alfredo Casella”).
Ugyancsak nagyszerű előadásban láthattuk-hallhattuk Sosztakovics fiatalkori operáját. Ízelítőt kaphattunk az operarendezés művészetéből. Az orr Rozsgyesztvenszkij vezényletével, a Moszkvai Kamaraopera előadásában hangzott el. — Váratlan élmény volt a holland művészek kamaraestje. Egy csodálatos hangú énekesnő (Lucia Kerstens), egy nagyszerű zongorista (Reinbert de Leeuw) és egy jó hegedűs (Vera Beths) kitűnő darabokkal ismertetett meg bennünket. Érthetetlen, hogy hegedűseink miért nem tűzik műsorukra a majd’ húsz évvel ezelőtt elhunyt amerikai George Antheil sajátos hangvételű hegedű-zongora szonátáit. Ők is jól járnának vele, közönségünk is gazdagodna. A fiatal holland Peter Schat Canto General című, mezzóra, hegedűre és zongorára írt művét pedig a hangversenysorozat egyik legkiemelkedőbb darabjának tartom. Előadása megrázó volt.
A fesztivál műsora részletes ismertetésekkel, két külön kötetben, lengyelül, illetve angolul jelenik meg. Itt nemcsak a zeneszerzők, hanem az előadóművészek részletes adatai is megtalálhatók. Feltűntetik a művek időtartamát, és a kötet végén van egy tartalomjegyzék, amelyből kiderül, hogy az eddigi, tizenkilenc fesztiválon több mint 500 (!) különböző 20. századi zeneszerző műve hangzott el. A nevek között ott van úgyszólván a teljes magyar zeneszerzői élgárda. Bartók tizenkilenc művel szerepel a listán! Ugyanakkor Lutosławskival, a legnagyobb lengyel muzsikussal szemben olyan adósságaink vannak, amelyek már-már behozhatatlanok.
Befejezésül csak azt mondhatom: a Varsói Ősz hangversenyeiből megtanulhatjuk azt, hogyan lehet tág horizontú, az új zene alkotásai közt biztosan tájékozódni tudó közönséget nevelni. Nagyon köszönöm, hogy ott lehettem Varsóban. Igyekszem majd a jelentősnek vélt műveket a tanításban és az előadásaimban népszerűsíteni.
Földes Imre
Eredetije:
Jelentés a Művelődési Minisztériumnak, 1976.
|