|
8 (Oda – vissza)
Számtalan menüettet írtak az évszázadok során, de az a menüett, amelyet Joseph Haydn a Nr. 47-es G-dúr szimfóniájába, majd utóbb egyik A-dúr zongoraszonátájába illesztett, páratlan a maga nemében:
Első pillantásra olyan, mint a többi menüett, csak ha kissé jobban szemügyre vesszük, akkor döbbenünk rá, hogy az utolsó hang megegyezik az első hanggal, az utolsó előtti a másodikkal… vagyis a tétel rák formában íródott.
Nem elég megkomponálni néhány ütemet és aztán leírni visszafelé. Ahogy egy mondat sem ugyanaz az elejéről vagy a végéről visszafelé olvasva. De ez a mondat: „A fasori pap papirosa fa,” oda-vissza ugyanolyan. Ahhoz, hogy ilyesféle zenét írjon valaki, a zeneszerzői mesterség csínját-bínját ismernie kell. A legnagyobb mesterek is úgy komponálnak rák formában, hogy egyszerre komponálják meg a darab elejét és a végét és így jutnak el a darab közepéig, a szimmetriatengelyig.
|
Machaut
(14. sz.,
miniatura —
részlet)
|
Játék? Az is. Erőpróba. De nem mindig csak az. A francia Guillaume de Machaut (ejtsd: gijóm dö masó), a középkor legnagyobb zeneszerzője alkalmazta — tudomásom szerint — először ezt a szerkesztésmódot egyik rondeau-jában. A szöveg — amit ugyancsak ő írt — csábította erre? (Vagy ilyen zenét akart írni, ezért írt ilyen tartalmú költeményt hozzá?) Rondószerűen visszatérő két sora így hangzik: „Ma fin est mon commencement et mon commencement ma fin”, vagyis „A végem a kezdetem és a kezdetem a végem”. A háromszólamú kompozíció második fele rákszerűen tükrözi az első felét, azzal tetézve, hogy a két fölső szólam a darab közepétől még helyet is cserél. Efféleképpen lehetne ábrázolni:
És hogy a kottaképből is lássunk valamit, álljon itt az első és az utolsó szakasz Machaut rondeau-jából:
Stravinsky számára egy ízben a Márk evangéliumból vett sorok kínálták a rák formát. A latin nyelvű, szólistákra, kórusra és zenekarra írt öttételes Canticum sacrum első tétele ugyanis — rövid zárórészt, kódát leszámítva — rák formában tér vissza az ötödik tétel helyén. Az első tétel szövege magyarul: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Erre a felszólításra rímelnek az utolsó, az ötödik tétel szavai: „…ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot…” Számtalan zenei megoldást sugallhatnak ezek a bibliai sorok, de vajon nem a rákforma szimbolizálja legjobban a szöveg tartalmát?
(Előző változata megjelent a MUZSIKA c. folyóirat 1982. szeptemberi számában.)
|