|
12 (Dallamrajzok)
Ha rápillantunk Bach szólóhegedűre írt g-moll szonátájának Presto tételére, a kottakép meglehetősen egysíkúnak tűnik. A darab két felét lezáró ütempártól, kadenciától eltekintve nem találunk mást, mint 132, hat hangból álló tizenhatod-csoportot. Mégis, ha felhangzik, jó muzsikus tolmácsolásában, egyhangúságnak nyoma sincs. Minek köszönheti ez a látszólag etűd-zene a hallatlan vitalitását? Nem utolsósorban a dallamrajz rendkívüli változatosságának.
A dallam rajzát, a hangok fölfelé vagy lefelé mozdulását (vagy egy helyben maradását) mérni tudjuk. Itt van például az első ütem, ahol a hangok FÖLFELÉ–LEFELÉ–FÖLFELÉ–LEFELÉ haladnak, négy irányt bejárnak. Dallamunk — úgy mondjuk — négyfázisú.
Hathangú csoport esetében ennél már csak eggyel többel — öt fázissal — számolhatunk. Ilyen a 30. ütem:
Az első háromfázisú dallamrajzzal a 25. ütemben találkozunk:
Kétfázisú a 6. ütem:
Végül, egyetlen lendülettel emelkedik a magasba a 4. ütem. Fázisa: egy.
Ebben a tételben nincs nulla fázisú ütem, azaz olyan, ahol a hangok egy helyben topognának, például így:
(Csak zárójelben jegyzem meg mint jellegzetességet, hogy a 132 tizenhatod-csoportban egyetlen hangismétlést sem találunk.)
Bach Prestója tehát 1–5-ig mindenféle fázisú ütemet tartalmaz. Igen ám, de az embert az is érdekli, hogy vajon ezek a hathangú dallamképletek — ha a hangismétlés lehetőségétől eltekintünk — hányféle dallamrajzot kínálnak? Könnyű kiszámítani! Egy hangnak nincs iránya, két hang vagy fölfelé vagy lefelé mutat, három hangnak 4, négy hangnak 8, öt hangnak 16, hat hangnak 32 különböző dallamrajza lehet:
A fentiekből máris adódik a következő kérdés: hányfélét használt fel Bach ebben a tételben a 32 lehetőség közül? Hát rajta! A záró ütempárokat, a kadenciákat kihagyva hasonlítsuk össze, számozzuk végig mindegyik ütemet:
32-ből 22 féle dallamrajz magas százalék (közel 69%) egy olyan korban, amikor a zeneszerzők nem törekedtek bizonyos zenei jelenségek valamennyi lehetséges variációjának beépítésére a darabjukba.
Van, aki mégis csalódott, aki kevesli a 22 változatot? Igaz, hogy Bach nem élt a tizenhatod-csoportok minden dallamrajz-kombinációjával, de minden típust képviseltetett. A 32 változat ugyanis 10 féle típusból kerekedik ki. Ezek közül hat megfordításaival — tükrével, rákjával, ráktükrével — négy tagból álló dallamcsaládot alkot; négy típus pedig csak kétféle alakban fordul elő, hiszen az alap-forma egyben a ráktükör is, a tükör pedig megegyezik a rákkal. Ez a tíz dallamcsalád a típusok megjelenésének sorrendjében, zárójelben a mennyiségi mutatókkal, az előforduló és a kimaradt alakokkal együtt:
Az ütemeket nemcsak a 22 változatért volt érdemes végigbogarászni, hanem azért is, mert Bach a dallamrajzot ebben a darabjában a formálás egyik eszközének tekinti. Ha összehasonlítjuk a tétel mindkét részének kezdő, majd utolsó ütemeit, a két formarész olyan rokonságára derül fény, amely a kottakép hangjainak egyszerű tanulmányozása közben rejtve maradna.
(Előző változata megjelent a MUZSIKA c. folyóirat 1983. májusi számában.)
|