|
9 (Steve Reich: Taps-zene)
Steve Reich (Jay Blakesberg felvétele)
Clapping Music, azaz Taps-zene a címe az amerikai Steve Reich, 1972-ben írt, kompozíciójának. Kamarazene — két tapsolóra… A zenei anyag mindössze ennyi:
Nyolcad szünetek választják el az ugyancsak nyolcadokból álló tapsolnivalót, amely szép szabályosságot mutat: három-, két- és egynyolcados egységek követik egymást csökkenő, majd — az ismétlésből adódóan — emelkedő rendben:
A finom hullámzást akkor szemléltethetjük legjobban, ha ritmusukat — az óramutató járásával megegyező irányba — körbe írjuk. Könnyű megtennünk, hiszen a Taps-zene alapritmusa éppen tizenkét nyolcadból áll:
A zeneszerző előírása szerint 12-szer kell eltapsolni ezt az első blokkot és valamennyi utána következőt is 12-szer. És jó sebesen. 144 nyolcad-ütés peregjen le egyetlen perc alatt, vagy másképpen mondva: ha 72-t ver a szívünk másodpercenként, ezt duplázzuk meg…
Ha végeztünk az első blokkal, jöhet a második. Talán megfejtjük a kottaképről, hogyan függ össze az elsővel:
Nem változott a feladata annak, aki a fölső szólamot tapsolja. És azé, akié az alsó szólam? Ő látszólag új ritmust kap, pedig nem tapsol mást, mint az eredeti ritmust, egy nyolcaddal az óramutató járásával ellentétes irányba csúsztatva. Körbe írva értjük meg igazán:
A harmadik blokkban két, a negyedikben már három nyolcaddal csúszik bal felé az alsó szólam, miközben felső szólamunk gazdája konzekvensen tapsolja tovább az eredeti ritmusképletet:
Sejtjük-e már, hány blokkból áll a Taps-zene? Hányadik blokkban találkoznak össze muzsikusaink, tapsolják megint egyszerre ugyanazt? Nem nehéz kiszámítani. A 13. blokk egyezik meg az elsővel. A darab a 13. blokk tizenkettedik elhangzása után ér véget.
Aki először hallja Steve Reich zenéjét — esetleg nem is az elejétől —, nyugtalankodhat közben, hiszen nemigen lehet fogalma arról: meddig tart majd a darab? Ha azonban megismeri a szünetek rendjét, elhelyezését, egy csapásra otthon érezheti magát benne. Figyeljünk tehát a szünetekre!
Az első blokkban négy szünet van: a 4., 7., 9. és 12. nyolcad helyén:
A második blokkban nincs szünet, mert az elcsúsztatott alsó szólam úgy egészíti ki a fölsőt, hogy ahol szünet van az egyik szólamban, taps van a másikban:
A harmadik blokk a 7. nyolcadnál „lukas”:
És a negyedik, az ötödik… és a tizenkettedik blokk? Vegyük szemügyre az alábbi táblázatot! Kiderül belőle, hogy a Clapping Music — ha a középső, a 7. blokkból szemléljük — rák-formájú. A tükörszimmetrikusan elhelyezkedő blokkokban a szünetek száma megegyezik, ezzel szemben a szünetek helye különbözik:
Végül tekintsünk el a rákszerű építkezésmódtól. Kövessük figyelemmel a szüneteket, a szünetek helyét úgy, ahogy a darabot hallgatjuk, vagyis az elejétől a végéig. Meglepő, milyen változatosan variálódnak az első blokk 4., 7., 9. és 12. nyolcadra eső szünetei. A csökönyösen ismétlődő tizenkétnyolcados blokkok „egyhangúságát” a szünetek helyének csereberéje ellensúlyozza:
Most pedig felejtsünk el mindent, amiről eddig szó volt — és próbáljuk eltapsolni a Clapping Musicot!
(Előző változata megjelent a MUZSIKA c. folyóirat 1982. októberi számában.)
|