Hangrendszerek és hangsorok
a 20. század zenéjében
5. rész
V. Infradiatónia (folytatás)
Az anhemiton pentatónia és a diatónia azonos szerkezetű trichordja és bichordja kapcsán felvetettük: vajon honnan lehet tudni, hogy pl. egy dó-ré-mí szerkezetű trichord az anhemiton pentatónia vagy a diatónia trichordja?
Figyeljük meg a következő gyermekdalt:
Önmagában megállapíthatatlan, hogy hangkészlete az anhemiton pentatóniához vagy a diatóniához fűzi. Önmagában — mondtuk — megállapíthatatlan. De van-e dallam önmagában? Minden dallamnak vannak rokonai. Ha azt figyeljük, hogy a mí-ré-dó fordulatok más gyermekdalainkban mivé egészülnek ki, azt tapasztaljuk, hogy szívesebben diatóniává, mint pentatóniává:
Vagyis a dallamcsalád ismeretében inkább tekinthetjük a Fecskét látok hangkészletét diaton, mint pentaton trichordnak.
No és hogy döntsük el egy zulukaffer dó-ré-mí dallamnál ugyanezt a kérdést? Választhatunk! Vagy nem döntjük el, vagy előbb megismerkedünk a zulukaffer népzenével…
Gyermekdal példánk tanulsága ne csak az legyen, hogy vitás esetben dallamrokonai dönthetik el egy dallam hangsori-hangrendszeri hovatartozását, hanem az is, hogy érdemleges — akárcsak hangsori-hangrendszeri — analízist sem végezhetünk anélkül, hogy figyelembe ne vennénk, milyen hangok állnak az elemzett dallam, dallamrész vagy harmónia, harmóniasor előtt és után, alatta vagy felette. Mi cikksorozatunkban megengedhetőnek tartottuk és tartjuk továbbra is, hogy pedagógiai okokból — a hangsori-hangrendszeri alapelemek megismertetése érdekében — dallamokat, dallamrészeket környezetétől elszakítva mutassunk be. De hogy mennyivel többet tudunk meg a műalkotásról, ha a megismert alapelemeket az elemzés során egymásra vonatkoztatjuk, Bartók Nagyvásár című darabjával szeretnénk bizonyítani:
Álljunk meg egy pillanatra! Az eddig hallott D, É, G, Á hangok alapján eldönthető-e egyértelműen a mű hangrendszere? Aligha. Ez a négy hang — legalábbis elméletileg — éppúgy lehet az anhemiton pentatónia négy szomszédos hangja, mint a diatónia négy nem szomszédos hangja:
Hangnemiségét tekintve lehet akár szó-lá-dó-ré vagy ré-mí-szó-lá, lá-tí-ré-mí vagy dó-ré-fá-szó, sőt, akár fí-szí-tí-dí is:
Elméletileg valóban sokféle értelmet tulajdoníthatunk a hangoknak, hallásunk a sokféle értelmezési lehetőség közül mégis a legtermészetesebbet választja: a D, É, G, Á-t szó-lá-dó-ré vagy ré-mí-szó-lá anhemiton pentaton tetrachordnak halljuk. Hogy melyik tetrachord az „igazi” a kettő közül, azt nem tudjuk még eldönteni. Ha az eddigi hangokhoz H csatlakozik, az elsőt, ha C, akkor a második tetrachordot hallottuk.
Lássuk a folytatást!
Fisz? Ez a hang bizony meglepetés. Nem mintha nem várhattuk volna, hiszen a négy hangot, a D, É, G, Á-t a H és C hangon kívül elméletileg még hatféle hang követhette volna:
Mi mégis azt vártuk, hogy anhemiton pentaton tetrachordunk pentatóniává tágul. Nem így történt. A D-É-G-Á anhemiton pentaton tetrachordból D-É-Fisz-G-Á hemiton diaton pentachord, infrapentatóniából infradiatónia alakult.
Bartók kihasználta a D, É, G, Á hangcsoport ambivalenciáját, kétlakiságát: a sforzatóval is kiemelt Fisz hanggal a kevésbé várt diatónia felé billentette azt a mérleget, amely sokkal inkább húzott a pentatónia felé.
A Fisz megjelenésével eldőlt-e a D, É, G, Á hangok hangnemisége? Ha tudniillik a Fisz-t tí-nek halljuk, akkor szó-lá-dó-ré-t, ha fí-nek, ré-mí-szó-lá-t hallottunk.
Figyeljük, hogyan viselkedik a Fisz hang a továbbiakban:
Ismét álljunk meg! A D-É-Fisz-G-Á pentachordot szó-lá-tí-dó-ré, vagy ré-mí-fí-szó-lá pentachordnak halljuk?
Ne röstelljük bevallani, hogy amikor a Fisz megjelent, másképp hallottuk, mint most visszagondolva rá, utólag. Tí-nek (vagy fí-nek?) mutatkozott be, de a továbbiakban egy harmadik lehetséges arcát fordítja felénk: a Fisz mí is lehet. Bartók ismét megtréfált bennünket a hangok többértelműségével: a szó-lá-tí-dó-ré, illetve ré-mí-fí-szó-lá pentachordot dó-ré-mí-fá-szó pentachorddá értelmezte át.
Fejezzük be a Nagyvásárt!
Vajon a befejező rész D, É, G, Á hangjait ugyanúgy halljuk, mint az első rész hasonló hangjait?
Ha a darab itt kezdődne, akkor természetesen igen, de a darab nem itt kezdődik. Hallásunk nem felejti el, ami eddig történt. A harmadik rész hangjaiban egyezik az elsővel, mégsem egyszerű visszatérés. Sokkal több annál: összefoglalás. A D, É, G, Á hangokat itt már valamennyi megismert értelmezése szerint, nemcsak a pentatónia szomszédos, de a diatónia nem-szomszédos hangjainak, nemcsak szó-lá-dó-ré-nek, illetve ré-mí-szó-lá-nak, hanem dó-ré-fá-szó-nak is halljuk.
Vagy mondjuk így: ha az első — infrapentaton — részt tézisnek tekintjük, a második — infradiaton — részt antitézisnek, a harmadik rész, bár hangjaiban ismét infrapentatónia, mégis szintézis. Hangjaiban a tézissel, de a hangok értelmezésében az antitézissel is egyezik.
Próbáljuk meg még rövidebben érzékeltetni, mi történt a Nagyvásárban, hallásunk hogy követte az eseményeket:
Ha valakinek kedve lenne hasonló analízisre, hadd ajánljuk erre a célra a Mikrokozmosz II. füzetéből a Ringás című darabot. Biztosan felfedezi, hogy nemcsak 6/8-os metrikájától kapta a címét…
A zenei példák forrása:
119. A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok 41.
120. ua. 64.
121. Bartók: Nagyvásár (Mikrokozmosz II. füzet 47.) 1–13. ütem, zongora.
125. ua. 14. ütem.
128. ua. 14–23. ütem.
129. ua. 23–34. ütem.
132. Bartók: Ringás (Mikrokozmosz II. füzet 51.), zongora.
|