Hangrendszerek és hangsorok
a 20. század zenéjében
7. rész
VI. Ultradiatónia (folytatás)
C) Módosítások, elhangolások
Heptatonia secunda
Kodály idézett dallamának hangsorát mindenki jól ismeri: ez a dallamos (melodikus) moll. Diaton hangsor? Menten kiderül, hogy nem, ha a hangokat kvintlánc szerint illesztjük egymás mellé. Amíg a diatónia hét hangja megszakítás nélküli, ez a hét hang két helyen is megszakadó, kilencfokú kvintláncban ábrázolható:
Bárdos Lajos hatalmas tanulmányt írt arról a hangrendszerről, amelynek egyik modusza a dallamos moll. {Bárdos Lajos: Heptatonia secunda. Megjelent a Harminc írásc. kötetben, Zeneműkiadó 1969. 348–464. oldal.}
Ezt a hangrendszert — a diatóniával szemben — „második hétfokúság”-nak, heptatonia secundának nevezte el. A hangok skálaszerű sorában itt is, ott is csak egész- és félhangtávolságok vannak, de míg a diatóniában három egészhang-távolság után, addig a heptatonia secundában négy egészhang-távolság után következik félhang. Figyeljük meg!
Melyek a heptatonia secunda moduszai és hogy nevezzük őket? (A dallamos mollon és az akusztikus hangsoron kívül a heptatonia secunda többi moduszára Bárdos Lajos az alábbi, a diaton moduszokhoz viszonyított elnevezéseket javasolta.) {A heptatonia secunda moduszainak elnevezését a heptatonia prima, azaz a diatónia moduszaiból levezetni vitatható. Csak addig használhatóak, és csakis a pedagógiai gyakorlatban, ameddig a moduszok nem kapnak egyedi neveket.}
Ismerkedjünk meg egyenként velük:
Dallamos moll
Nápolyi dór
Nevét onnan kapta, hogy egy hang híján megegyezik a dór hangsorral. A különbség, hogy a dór II. fokán az alaphang nagyszekundját, itt kisszekundot, nápolyi hangot (l. nápolyi szext!) találunk.
Bőkvintes líd
A líd ötödik foka tiszta kvint. Itt az ötödik fok bővített kvint.
Akusztikus hangsor
A dallamos moll mellett a heptatonia secunda legismertebb modusza. Ha bármely hang első tizenhárom részhangját (az alaphangot és tizenkét felhangját) skálaszerűen egymás mellé helyeznénk, kb. ezt a hangsort kapnánk. (Nem pontosan, mert az akusztikusan tiszta, nem temperált hangok különböznek a temperált hangoktól, a 7., 11. és 13. felhang pl. jóval mélyebb a zenei gyakorlatban használtnál, de ezt a különbséget a hangsor elnevezésénél elhanyagolhatjuk.)
Gyakori az akusztikus hangsor Bartók zenéjében. Egy időben „Bartók-hangsor”-nak is nevezték — helytelenül. (Már Lisztnél is találkozunk vele.)
Pikardiai eol
Az eol hangsor hangjai, de az alaphang fölött kisterc helyett nagyterccel (ún. pikardiai terccel).
Szűkkvintes eol
Az eol hangsor hangjai, de az alaphang fölött tiszta kvint helyett szűkített kvinttel.
Szűkkvartos lokriszi
A Hegyi éjszakák első darabjának végén a kórus kitartott hangjait a szóló szűkkvartos lokriszi-pentachord dallama egészíti ki heptatonia secundára.
A heptatonia secunda ultradiaton hangrendszer. Bizonyítható, hogy egyik-másik megjelenési formája közvetlenül a diatóniából keletkezett, más formák keletkezhettek, illetve levezethetők a diatóniából.
Lássuk, a diatónia mely hangjainak módosításai, elhangolásai vezetnek a heptatonia secundához! Az elhangolási lehetőségek közül itt most csak négyet említünk.
Fí+Szí-rendszer
A diaton törzshangsor fá és szó hangjainak felfelé módosításával a heptatonia secundához jutunk. Nem állíthatjuk, hogy az így létrejött Fí+Szí-rendszer valamennyi modusza (hét, hiszen valamennyi hangja lehet alaphang) a diatóniából keletkezett, de a régi zenéből ismert dallamos moll igen.
Amikor a diatónia legtöbb moduszában — az alaphangot erősítendő — sok évszázaddal ezelőtt megjelent a vezetőhang, az eol is átalakult, lá alaphanghoz képest a szó helyett mind gyakrabban szí fordult benne elő. Sőt, ha a dallam alulról közelítette meg lépcsősen az alaphangot, a szerzők a fá-t is fí-vé módosították, hogy a diatóniától idegen fá-szí bőmásod lépést elkerüljék. A dallamos moll tehát az eol VI. és VII. fokának elhangolásából, felfelé módosításából keletkezett.
Dí-rendszer
Ismert jelenség: eol környezetben kisterc helyett nagyterc (ún. pikardiai terc) szólal meg. Vajon ezzel a művelettel a diatóniából nem a heptatonia secundába „moduláltak” már évszázadokkal ezelőtt is?
Tá+Fí-rendszer
A fá-dó-szó-ré-lá-mí-tí kvintlánc szélső tagjainak módosítása (a fá felemelése, a tí leszállítása) útján újabb heptatonia secunda-rendszert kaphatunk.
Az alábbi Bartók-téma (vagy a 164. példa) valójában nem a diatóniából keletkezett, de a Tá+Fí-rendszer viszonyát a diatóniához így szemléltethetjük a legegyszerűbben:
Má-rendszer
A Cantata profana elején a vonások mintha D-eolban skáláznának, de tiszta kvint helyett szűk kvinttel, mi helyett má-val:
A négy, most megismert rendszernek a diatóniához és egymáshoz való viszonyát könnyű leolvasni az alábbi összefoglalásból:
A heptatonia secunda mindegyik rendszeréhez 7 modusz tartozik. Ezek szerkezetükben megegyeznek, hangnemiségükben azonban különböznek. A négy rendszernek tehát összesen hétféle különböző szerkezetű modusza és 4X7=28 hangneme van. Akik a többi heptatonia secunda-rendszerre, moduszaira, hangnemeire kíváncsiak, tanulmányozzák Bárdos Lajos már említett Heptatonia secunda című alapvető tanulmányát. Ott Kodály műveiből vett példák sokaságával találkozunk. Hadd zárjuk le itt témánkat öt Bartók heptatonia secunda dallammal:
A zenei példák forrása:
156. Kodály: Magyarország címere 6–9. ütem, szoprán.
160. Stravinsky: Mavra I. felvonás 1. kép, Parasa áriája, záróütemek.
161. Bartók: Héjja, héjja, karahéjja! 25–37. ütem, szoprán.
162. Kodály: Te Deum 161–164. ütem, basszus.
164. Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára 4. tétel 204–209. ütem, brácsák.
165. Kodály: Psalmus Hungaricus 11 és 12 között, tenorszóló.
166. Bartók: III. vonósnégyes, Seconda parte 31 és 32 között, II. hegedű.
167. Kodály: Hegyi éjszakák I. 55–58. ütem, női kar.
169. Kodály: Szép könyörgés 51–55. ütem, szoprán.
172. Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre 3. tétel 4–9. ütem, xilofon.
173. Bartók: Cantata profana 1. tétel 1–5. ütem, vonósok.
176. Bartók: Tavasz, 1–8. ütem, szoprán.
177. Bartók: Táncszvit 26 és 28 között, I. hegedű.
178. Bartók: II. rondó 22–35. ütem, zongora.
179. Bartók: IV. vonósnégyes 4. tétel 6–13. ütem, brácsa.
180. Bartók: Cantata profana 3. tétel 72–85. ütem, tenorszóló.
|