Hangrendszerek és hangsorok
a 20. század zenéjében
10. rész
VII. Dódekatónia (folytatás)
Hogyan lesz a Reihéből kompozíció?
A dódekafon mű általában egyetlen Reihéből készül (lásd pl. Schönberg Mózes és Áron című operáját), de hogy a 48 Reihe-alakból hány és hogyan kerül felhasználásra, ez kizárólag a zeneszerzőtől függ.
A Reihe hangjait a dódekafon szerző együtt vagy külön-külön, tetszése szerint, bármely regiszterben megszólaltathatja. Webern pl. ebben a „felrakásban” indítja Esz hangról a rákot, a Variációk zongorára (op. 27) c. darabjának 3. tételében:
A Reihe hangjai követhetik egymást
a/ vízszintesen (lineárisan, horizontálisan), vagyis dallamokat, illetve szólamokat alkotva, mint pl. Schönberg Szvitjének (op. 25) Menüett tételében:
b/ függőlegesen (vertikálisan), vagyis harmóniákat képezve, ahogy pl. a zongorára írt Webern Variációk végződnek:
c) a vízszintes és függőleges irány kombinálásával. Az alapsorból komponált dallam alatt a tükörfordításból képzett harmóniák állnak a II. kantáta (op. 31) alábbi részletében:
A Reihe-alakok sokszor egy vagy több közös hanggal kapcsolódnak egymáshoz. Webern II. kantátájának zárótételében, a szoprán szólamban a Fisz-re épített alapforma 12. hangja egyben a C-re épített alapforma 1. hangja, valamint a C-re épített alapforma 10-11-12. hangja megegyezik a tükörrák 1-2-3. hangjával:
A hangismétlést az ortodox dódekafonisták csak módjával alkalmazták. (A 229. példában a tükörrák Cisz hangja szólal meg kétszer.) Később a szerzők bátran éltek a repetálás eszközével is (Bozay Attila: Variációk — zongorára, op. 10):
A Reihéből hangpárok, három-, négy- vagy több hangú sejtek ismételhetők, kiemelhetők. Az imént idézett Bozay-kompozíció 1. variációjában a Reihe-elv és népzenénk jellegzetes fordulatai így találkoznak össze:
A Reihe különböző alakjai gyakran keresztezik egymást. A Webern Variációk II. tételében a kéttagú forma mindkét tagjában kétszer is helyet cserélnek a sorok. Amelyik Reihe a jobb kézben volt, a bal kézbe kerül, stb. Ismerkedjünk meg előbb a hangokkal, a keresztezésekkel az alábbi vázlat segítségével:
Most következzék a tétel! Alapsor és tükre hangonként, hangpáronként vagy háromszólamú harmóniánként kánonszerűen üldözi egymást.
A dódekafon kompozíciókban nem mindig különülnek el világosan a Reihe különböző alakjai. Interpolációnak (interpolatio, beszúrás, betoldás) nevezik azt az eljárást, amikor a zenei anyagot (motívumokat, témákat stb.) két vagy több Reihe-alak részeiből, Reihéről Reihére vándorolva „toldják” össze.
Az alábbi dallam Webern Szimfóniájának (op. 21) alapsorából, kvarttal feljebb transzponált tükréből, a rákból és a kvarttal feljebb transzponált ráktükörből készült. Jelezzük, hogy a Reihék hangjai milyen sorrendben állnak össze dallammá:
Mai zeneszerzőink dódekafon technikája sokban eltér a klasszikusokétól. Érdemes ebből a szempontból Kurtág György Nyolc zongoradarabjának (op. 3) 2. tételét szemügyre venni.
Tizenegy (!) különböző hang végén nem a várt Cisz, hanem egy már ismert — B — hang áll tizenkettediknek. Ugyanez ismétlődik a súlyviszonyok átrendezésével. Harmadszor is csak tizenegy hangig jutunk: az első kilenc hangot olyan terület követi, ahol tizenegy hang zsong össze, a jobb kéz a fehér, a bal kéz a fekete billentyűket (Cisz, illetve Desz nélkül!) szólaltatja meg. Ebből a tizenegy fokú hanghalmazból születik meg újra a sor, amelynek végére — és egyben a darab végére — a mindeddig kimaradt, egyetlen Cisz tesz pontot.
(Az ütemvonalak feletti kapcsok a tagoláshoz nyújtanak segítséget. Az előre mutató nyilak accelerandót, a visszafelé mutatók ritardandót jelentenek. Az elején ferde vonallal áthúzott nyolcad, tizenhatod, harmincketted, hatvannegyed hangcsoportok népdalaink ékesítésére emlékeztetően, de a ritmusképlet adta arányok betartásával játszandók. A lefelé mutató félkör a fermatánál rövidebb meghosszabbítást jelent. A szaggatott vonalakkal összekötött hangok a dallam vonalára hívják fel a figyelmet. Az ismétlőjelbe tett fekete billentyűs hangok tetszés szerint — legalább kétszer — ismételhetők prestissimo addig, ameddig a fehér billentyűs hangok el nem fogynak.)
Hasznos lenne, ha olvasóink Webern valamelyik op. 17 és op. 31 közötti kompozíciójában végigkövetnék a Reihe útját. Ehhez a munkához segítséget is nyújtunk. Állapítsák meg, hogy a Webern-Reihéből készített alábbi nyolc kis példa a Reihe mely alakjait, és azokat mi módon tartalmazza!
A dódekafónia fejezetét lezárandó hadd idézzünk Schönberg 1932-ben kelt leveléből, amit Rudolf Kolischnak, a világhírű Kolisch-quartett primáriusának írt: „…meine Werke sind Zwölfton-Kompositionen, nicht Zwölfton-Kompositionen” {Arnold Schönberg: Briefe. B. Schott’s Söhne — Mainz, 179. oldal} („…műveim tizenkét hangú kompozíciók, nem tizenkét hangú kompozíciók…”)
Különösen az interpolációval szerkesztett dallam (amelyből aligha tudná valaki a „szerző” segítsége nélkül a Reihét kiolvasni) és Kurtág darabja (ahol a Reihe négy indulása és az új stílusú magyar népdalok formájára emlékeztető négy rész indulása nem esik egybe!) húzza nyomatékosan alá, hogy a dódekafon kompozíció Reihéből születik ugyan, de nem a Reihe teszi a kompozíciót kompozícióvá! Herbert Eimert írja: „Aki egy teljes soros szerkezetű művet végigelemez a dodekafon technika szempontjából, végül is üres kézzel marad; tökéletesen hasonlóan ahhoz a tonális gondolkodású elemzőhöz, aki egy klasszikus szimfóniában csakis a hangnemek és modulációk lefutását állapítaná meg. Ezért a soros elemzést a motivikus-tematikus analízisnek kell kiegészíteni.” {Herbert Eimert: Dodekafónia. Zeneműkiadó, Bp. 1969. 63. oldal}
A zenei példák forrása:
225. Webern: Variációk zongorára op. 27, 3. tétel 1–5. ütem.
226. Schönberg: Szvit zongorára op. 25, Menüett — a Trió 1–5. üteme.
227. Webern: Variációk zongorára op. 27, 3. tétel 64–66. ütem.
228. Webern: II. kantáta op. 31, 1. tétel 39–43. ütem, basszus szóló, szaxofon, basszusklarinét, trombita, kürt, harsona, tuba, cseleszta, hárfa, hegedű.
229. Webern: II. kantáta op. 31, 6. tétel, szoprán.
230. Bozay Attila: Variációk zongorára op. 10, 2. variáció 1–7. ütem, dallam.
231. ua. 1. variáció 2–10. ütem, jobb kéz.
233. Webern: Variációk zongorára op. 27, 2. tétel.
235. Kurtág György: Nyolc zongoradarab op. 3 No. 2.
|