A hét zeneműve
Kurtág György:
A boldogult R. V. Truszova üzenetei
Truszova asszonyt is a képzelet szülte, ahogy Psychét. Csak míg Weöres Sándor múlt századi hölgyet álmodott valósággá, Rimma Dalos hőse — bár ez a szó igazán nem találó — kortársunk lehetne. Ha élne. De Truszova asszony már az élüszioni réteken, aszfodeloszok között jár. Onnan küldte költői üzeneteit.
Truszova a költő anyanyelvén, oroszul üzen nekünk. Maradjon hát az orosz! Annak ellenére, hogy Tandori Dezső jóvoltából szép fordítást tarthatunk a kezünkben, Kurtág György mégis az eredeti nyelv zeneiségét vállalva látott munkához.
Magyar zeneszerző miért nem magyar szóra komponál? — kérdezhetné valaki. Lehet, hogy emlékeztetni kell rá? Évszázadok óta írnak latin nyelvű miséket, motettákat, nemzetiségre való tekintet nélkül olasz operákat. Stravinsky egymaga felváltva zenésített meg orosz, ószláv, angol, francia, olasz, latin és héber szövegeket. Bartók Falun című népdalfeldolgozás-sorozata szlovák dallamokra épül, gyakran halljuk szlovákul, nemcsak magyarul. Kodály kései nőikarához, a Fancy-hoz Shakespeare-től, A velencei kalmárból kölcsönzött angol sorokat. Legutóbb Kósa György aratott nagy sikert a Paul Celan költeményére írt Todesfugéval. Ezt a Halálfúgát Kósa németül zenésítette meg. Egy okkal több, hogy a Truszova-dalciklus címoldalára kerüljön Kurtág ajánlása: „Kósa Györgynek”.
Ritkán talál rá zeneszerző olyan költői füzérre, amely dramaturgiáját már eleve magában hordja. Rimma Dalos verseiből Kurtág teremtett ciklust, a ciklus címét is ő adta. A Dichterliebe (A költő szerelme) szinte mérnöki rendje sem Heine műve, Schumann illesztette egymáshoz a költeményeket. Chamissóval szerencséje volt — csak egyetlen verset kellett elhagynia a sorozat végéről. Egyébként A boldogult R. V. Truszova üzeneteinek lehetne alcíme: asszonyszerelem — asszonysors.
A 21 vers, 21 dal három részbe, fejezetbe rendezve. Hogy miről szól a ciklus, elárulják a fejezetek címei: I. Magány, II. Egy kis erotika, III. Keserű tapasztalás — öröm és bánat.
Az első fejezethez két, a másodikhoz négy, a harmadikhoz tizenöt darab tartozik, ám az első két rész terjedelme, összességében, nem sokkal kevesebb, mint a harmadiké; az első versek általában hosszabbak, tízegynéhány soros is akad közöttük, míg a harmadik fejezet versei túlnyomó többségben háromsorosak, a szótagszámok különbsége ellenére a népszerű japán versformára, a haikura emlékeztetnek.
21 dal. Milyen különös! Éppen ennyi tételből áll Schönberg 1912-ben keletkezett nevezetes sorozata is, a Pierrot lunaire, az a mű, amelyben a szerző a költeményeket tolmácsoló előadót egészen újszerű feladat elé állította. Azt kérte tőle, hogy a kijelölt hangmagasságokat vegye jól figyelembe, de azokhoz — leszámítva a szerző által előírt kivételes eseteket — mégse ragaszkodjék makacsul; az interpretáció ne hasonlítson se a beszédre, se az énekre, félúton álljon beszéd és ének között. A zenével alátámasztott prózai szöveg vagy vers műfaját régóta alkalmazták (maga Schönberg melodrámának nevezte a Pierrot-t), a szinte dallammá forrósodott színházi dikció, szavalat is a kor sajátja volt, de ez az elegyítése beszédnek és éneknek, ez a sajátos énekbeszéd, Sprechgesang, eddig nem sejtett irányok felé nyitott kapukat. A hagyományos énekléstől elütő eszközöket (tehát nemcsak a Sprechgesangot) gyakran alkalmazzák a mai zeneszerzők, Kurtág is. De csínján bánik vele. Ő a szólistáját elsősorban énekelteti, nagy ívű, nagy ambitusú dallamok sorával ajándékozza meg.
Már a múlt századi mesterek felmondtak a csak zongorával kísért dalnak, és az énekest, olykor, a hangszerek seregével vették körül. Kurtágnak a szoprán-szólista mellé közel 30 hangszer kifejezőerejére volt szüksége. Szüksége volt a fúvósok közül oboára, klarinétra és kürtre, a vonósok közül hegedűre, brácsára és nagybőgőre, további négy húros hangszerre: mandolinra, cimbalomra, hárfára és zongorára, de ezek közül is csak az utóbbi hármat — ismét hármat! — foglalkoztatja rendszeresen. Ez a kilenc hangszer adja a hangzás törzsét. Érdemes megfigyelni, hogy mindhárom csoportban van egy hangszer, amely különösen kedves a zeneszerzőnek. A fúvósok közül a kürt, a vonósok közül a brácsa, a többi húros közül a cimbalom, három tétel híján mindenütt szerepel. A nonetthez csatlakoznak aztán esetenként csengő-bongó hangszerek, ütőhangszerek: cseleszta, vibrafon, xilofon, harang, triangulum, réztányérok, gongok, tam-tam, metal block, maracas, kínai fadob, poharak, üveglapokból készült harangjáték, húrral ellátott kisdob, csörgődob és nagydob.
Hatszor négy méternyi térben… (I/1)
„Hatezer atmoszférás magány”-ról, „négyszázezer fokra felizzó, teljesületlen vágyakozás”-ról szól Truszova első üzenete.
A hatszor négy méternyi térben,
hatezer atmoszférás magányban,
négyszázezer fokra felizzó,
teljesületlen vágyakozásban
vacog egy ember.
Nem csoda, ha minden hangszercsoport színre lép. Ilyen nagy apparátussal, mint itt, többször nem is fogunk találkozni. És milyen gondosan választja ki a zeneszerző a szavakhoz illő hangszereket!
A ciklusban csak ebben a dalban szerepel maracas (más néven rumbatök). Ez egy tökből vagy kókuszdióból, műanyagból vagy alumíniumból készült hangszer, amelynek üregébe sörétet vagy valamilyen magvat, homokot tesznek. Nyelénél rázza a muzsikus. Ha ezt finoman teszi, olyan hangot ad, mintha valakinek összeverődnének a fogai. „мёрэнет чєловек” (vacog egy ember), éppen ennél a szakasznál fog megszólalni a maracas. A szólistának pedig ugyanitt az lesz a dolga, hogy a kottavonalakra betűkkel ráírt „мёрэнет… мёрэнет…” szavakat suttogva-énekelve olvassa le. A hangmagasság nincs megkötve, de a betűsor helyzete és iránya elárulja a szerző szándékát.
Egy nap zuhant le… (I/2)
A zeneszerző a második versből rondószerű formát alakít. Az első versszak végén az első két sor:
Egy nap zuhant le, nyaktilóként.
Egy nap, megint mennyi ígéret:
a második versszak végén csak az első sor:
Egy nap zuhant le, nyaktilóként.
visszatér. A hangok, a transzpozíciók, a variációk miatt nem egyeznek meg szó szerint, mégis, a mélyre hajló, a lezuhanó napra utaló nagyszeptim feltűnéseire biztosan ráismerünk. A nyaktiló szót (az eredeti költemény guillotine-t mond) Kurtág az utolsó visszatérésig a magasba emeli, de a darab végén hagyja, hogy a szeptimmel együtt a guillotine is lezuhanjon.
Láz (II/1)
A második rész első dala a Láz. A szólista irgalmatlanul sebes, különböző számú tizenhatod-csoportokba összeálló melizmafigurái a „жар” szócskára elhitetik velünk, hogy Truszovát vágya hajtja, mi több: önmagát hajszolja a szerelembe.
Összefonódó két test… (II/2)
Schumann-dalokból, dalciklusokból ismerjük az énekest már mellőző, meditációra késztető hangszeres utóhangokat. A felfokozott szenvedélyű „Összefonódó két test…” kezdetű dal végén különös, keleties (arabos?) zene áll: klarinét, kürt, zongora triója. A sorozat legszebb részeinek egyike.
Miért ne visítanék, mint a disznó… (II/3)
Miért ne
visítanék, mint a disznó,
ha köröskörül így röfögnek?
Kiáltozik, visít, állathangot hallat, csaknem suttog az énekes — egymagában. Truszova megpróbál olyan lenni, mint amilyenek a többiek. De vajon sikerül-e neki?
Csasztuska (II/4)
Absztrakt „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” a Csasztuska. Triviális nyolcadok és negyedek ritmusára veti magát Truszova a Férfi elé.
Odavetted… (III/1)
Odavetted
tenyeredre a szívem,
s a földnek fordítottad lassan.
A harmadik rész első darabját, a gyönyörű sorokat A kékszakállú herceg vára hatodik ajtajának hangjai, a könnyek tavának újra feltámadt hullámai keretezik. Mintha ezt mondaná a zene: Könnyek, Truszova, könnyek, könnyek…
Nagy nyomorúság… (III/2)
Nagy nyomorúság —
szerelem.
De van-e boldogság nagyobb?
Bölcs mondást, szentenciát szokás kánonnak megszerkeszteni. A kánon mértéket, szabályt jelent. Kurtág is így tesz. Kánont ír, s mivel szerelemről: kétszólamút. Az egyik szólam hangszeres, a másik vokális — hogy hasonlítsanak egymáshoz, és mégse hasonlítsanak. A cimbalom kezd, a főhangokat dús ékesítések előzik. Felel rá a szoprán, de csak a főhangokat imitálja. És hogy egyenlőség legyen, a hatodik hangnál cserélnek, a szoprán dísztelen dallamát utánozza díszítve a cimbalmos. Aztán egymásba folyik cimbalom és ének, összekeveredik, majd letisztul minden.
Kavicsok (III/3)
„Nem lesz sötét a te várad” — énekli Bartók operájában Judit, és őszintén hisz benne, hogy világosságot tud varázsolni a Herceg birodalmába. A zenekar eközben az ellenkezőjét mondja: Kékszakállú vára sötét marad!
És Kurtágnál:
Szerelmesem
kavicsokat hozott.
Megörültem, hogy ilyen tarkák.
Truszova üdvözli kedvesét, játékos örömmel veszi kézbe a kavicsokat. Ha a hangszerek hangjára is tudna figyelni, észrevenné, hogy kedvese nem mást, csak kavicsokat hozott…
Karcsú térd (III/4)
Ha van szerző, akitől távol áll az erőszak minden formája, az Kurtág. Most mégis azt kívánja, hogy adott jelre — kettő van ilyen — egy-egy poharat törjenek össze. Miért? Íme a vers:
Karcsú tűvel a szenvedés
átjárja szívem.
Így halok meg.
A pohár halála — az ember halála… Vagy csupán effektus lenne? Nem szimbólum? És amikor a gong hátán tűvel, plasztiktűvel kell glisszandózni? — miközben a szoprán ezt énekli:
Karcsú tűvel a szenvedés
átjárja szívem.
Tudom, nem kellek… (III/5)
A népdalok egyszerűsége, tisztasága a mintája a következő dalnak:
Tudom, nem kellek már
szeretőmnek. —
Mégis nyugodt az álmom.
Őszi virágok hervadása… (III/6)
Három sor — három mondat:
Őszi virágok hervadása.
Eső hull, végeláthatatlan.
Így száll el az élet a tájból…
Kurtág a verset ráírja a kottavonalakra.
Felülről, egyre feljebbről, egyre jobban elnyújtva ereszkednek lefelé a sorok, ahogy hervadnak a virágok, ahogy hull az eső, ahogy elszáll az élet, miközben a cimbalmon, a hárfán, a cselesztán, a zongorán kromatikus és egészhangú skálamenetek haladnak fölfelé és lefelé végeláthatatlan… Fogódzót csak a gongok és a tam-tam variáltan ismétlődő ütés-sora ad. A háttérben a fúvósok és a vonósok harmóniái között lomha kürtdallam sejlik föl. Visszatérő formájú, mint egy őszi chanson.
Benned a megváltást kerestem… (III/7)
Benned
a megváltást kerestem,
s várt a bukás.
Mind magasabbra kapaszkodó (a megváltást kereső?) négy apró dallam-mozdulat. Alulról vesz mindegyik lendületet, a negyedik különösen nagy ívet rajzol a mélybe, mielőtt fölszállna a magasba, a csúcspontra. És akkor egy cikázó melódiavonallal, egyetlen szó alatt — „паденье” — bekövetkezik a bukás.
Eltűnéseid… (III/8)
Eltűnéseid:
emlékezetkihagyások.
A cselekvés egy láncszeme hiányzik.
De van egy másik kapocs:
ennek neve: idő.
Csupa nyolcadhangból álló darab, de barokk tételekhez hasonlóan a szólamok felváltva hozzák létre a megszakítás nélküli folyamatot. A szoprán a hangszereknek, a hangszerek a szopránnak továbbítják a mozgást — stafétaszerűen. Itt két nyolcadból áll egy csoport, ott egy másik: háromnyolcados, itt hat nyolcad tartozik össze, ott csak öt. Egyszerre észleljük az eltűnéseket, az emlékezetkihagyásokat és az idő múlását.
Nélküled én… (III/9)
Szélvészként támad föl a felismerés:
Nélküled én:
mint az a fürdőbeli nő, a levágott mellű.
A magára maradt nő kifakadása nem tűr pontosan kiszámított hangmagasságokat.
Szeress… (III/10)
Szeress,
Bocsáss meg —
Oly bocsánatos vágyak.
Alig néhány szótag, alig néhány hang. Lehet-e több szótag, lehet-e több hang, ha éppen arról szól a vers, milyen kevés az, amit a nő kíván?
Elszámolás (III/11)
Szemet szemért,
szerelmet a szerelemért —
|
Utána pedig
|
az édes szégyen — |
|
A részletfizetéssel
|
|
|
| |
rendezhető |
|
| |
|
egyenlegé. |
Mint árverésnél a kalapács, úgy sújt le a zenekar fortissimo akkordja, és még hatszor a szavak között, és egyszer a darab végén.
Játékszer (III/12)
Szavam ne legyen szemrehányás:
Játékszer voltam — s elhittem, hősnő vagyok!
Háromhangú motívum vándorol a klarinét, a kürt, a brácsa és az énekszólam között.
Az ének egyenrangú a hangszerekkel, egy szólam a négy közül. De egyszer, egyetlenegyszer mégis kihúzza magát, és szólamtársai fölé magasodik, ahol ez a szó áll: hősnő. A klarinét és a kürt csodálkozva visszhangozza.
Oly szörnyű szavakat… (III/13)
Oly szörnyű szavakat
hogy is mondhattál,
míg vert a zápor!
Az elemek haragjára, a villámló szavakra — a cimbalom futamaira, a kürt felcsattanó dallam-menetére: cimbalom-hárfa-zongora-triangulum trillák, tremolók — csendes eső, hallgatás a válasz.
Falánk tekintetek… (III/14)
Három tömbje közül a két szélső szinte megegyezik, a középső ezek variánsa. Elöl a zongora a hárfával társulva, nyomukban a vonósok, végül a cimbalom-xilofon-pár, tehát a hangszerek négy csoportja, hasonló ritmusban, ugyanazon a könyörtelenül kemény, indulószerű hangon üldözi, majd utoléri egymást. Kezdődik elölről: változtatva, cifrázva, a szólista elkeseredett szólamával tetézve:
Falánk tekintetek
záporában
ott álltam csontig csupaszon.
Az ének nem kapcsolódik egyik hangszercsoporthoz sem. Az alaplüktetést vállalva, igyekszik kikerülni őket, eredménytelenül. Bekerítik, közrefogják.
Mindenért… (Epilógus) (III/15)
Mindenért,
amit valaha együtt tettünk,
egyedül fizetek.
Truszova utolsó üzenetét kürt és nagybőgő (más változat szerint csak kürt) kíséri, együttérzően, vigasz nélkül.
Anna Ahmatova, Goethe és Alekszandr Blok mottók erősítik a költői mondanivalót. Ott állnak a partitúrában is — megzenesítetlenül. Csak egyet, az elsőt idézzük fel, Anna Ahmatova négy sorát:
„Én a mosolygást befejeztem.
Fagyos szél hidege a számon.
Még egy reménnyel kevesebbem.
Még egy dallal több a világon.”
Lehet, hogy reményünk kevesebb, de Rimma Dalosnak és Kurtág Györgynek köszönhetően még egy dallal több van a világon.
1981. január 14-én, Párizsban Csengery Adrienne és az Ensemble InterContemporain, Sylvain Cambreling vezényletével bemutatta Kurtág György 17. opuszát, A boldogult R. V. Truszova üzeneteit. Két évre rá, 1983 tavaszán, a rádiótársaságok hagyományos évi új zenei seregszemléjén, a Tribune International des Compositeurs-ön, ugyancsak Párizsban, a Truszova-ciklus kapta a legtöbb szavazatot. A hangszalagon Csengery Adrienne énekelt, a Budapesti Kamaraegyüttest Mihály András vezényelte.
Földes Imre
(Először elhangzott: Kossuth Rádió, 1985. április 1. 9h)
Megjelent: A hét zeneműve (szerkeszti Kroó György) 1984. október – 1985. szeptember. Zeneműkiadó Budapest 1984, 242–255. oldal.
Kurtág György: A boldogult R. V. Truszova üzenetei című műve az Editio Musica Budapest kiadásában jelent meg 1982-ben.
Rimma Dalos-Truszova versei eredeti orosz nyelven itt olvashatók  {https://terebess.hu/haiku/Truszova.doc}.
|