A hét zeneműve
Farkas Ferenc: Gyümölcskosár
Földes Imre: Farkas Ferenc abban az esztendőben született, 1905-ben, amikor Bartók és Kodály már elindultak a pályán. Főiskolai tanulmányait 1922-ben, tehát egy évvel a Táncszvit és a Psalmus Hungaricus nevezetes bemutatója előtt kezdte el, és nem sokkal Az éjszaka zenéje és a Háry János keletkezése után, 1927-ben fejezte be.
A zeneszerzésben hárman voltak mesterei: Budapesten Weiner Leó és Siklós Albert, Rómában Ottorino Respighi. Két évtizeddel később pedig már Farkas Ferenc a Zeneművészeti Főiskolánk egyik kiemelkedő pedagógus-egyénisége, akinek keze alól került ki a legtöbb sikeresen működő magyar zeneszerző. Ki tudná megmondani, hányan vannak! Mindenesetre köztük van Bozay Attila, Durkó Zsolt, Jeney Zoltán, Kurtág György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Vidovszky László, és még kolozsvári működésének idejéből Ligeti György.
Hogy Farkas Ferenc, a zeneszerző, Bartók és Kodály kortársaként saját nyelvére rátalálhatott, sokfelé tájékozódásának és sokféle foglalatosságainak is köszönheti. Volt korrepetitor, karmester, zenekari zongorista; gyűjtött népdalokat; volt karigazgató, operaigazgató, zeneiskola-igazgató; kapcsolatban állt a színpaddal, a filmmel. Műveiben bőségesen kamatoztatta a napi gyakorlatból szerzett ismereteit. Valóban, úgy érezzük, mintha minden művét, minden taktusát, műveinek szólamait valamely név szerint ismert muzsikus kezére, hangjára szánta volna.
Úgyszólván valamennyi műfajban kipróbálta erejét. Írt operát, daljátékot, operettet, táncjátékot, színpadi és rádió-kísérőzenéket, filmzenéket, zenekari- és kamaraműveket, zongoradarabokat, oratóriumokat, kantátákat, kórusműveket és dalokat. Csak dalt — vagy százat…
Az életmű java szorosan kapcsolódik az irodalomhoz. A magyar költészet távolabbi tájaihoz (a latinul verselő Janus Pannoniushoz; Batsányihoz, Csokonaihoz) épp oly szívesen fordul, mint kortársaihoz: Adyhoz, Balázs Bélához, Dsida Jenőhöz, Füst Milánhoz, Juhász Gyulához, Pilinszky Jánoshoz, Radnóti Miklóshoz, Szabó Lőrinchez vagy Weöres Sándorhoz.
Weöres Sándor a harmincas években ihlette meg először. Az egyik folyóiratban jelent meg az "Őszi éjjel izzik a galagonya…". Kár, hogy a dal, amely a versből készült, elveszett. De a költővel való első találkozást sok-sok további követte. Együttműködésük eredménye — többek közt — a vegyeskari Rózsamadrigál és két dalciklus: a Maláj ábrándok és a Gyümölcskosár.
Gyümölcskosár. Az 1946-ban megjelent Weöres Sándor-kötet címét írta tucatnyi dalból álló ciklusa fölé Farkas Ferenc. 1947-ben már készen állt az énekhangra és zongorára írt sorozat, amelyből utóbb két hangszerelt változat is született. Az elsőben klarinét, hegedű, gordonka és zongora, a másodikban klarinét, brácsa és zongora kíséri az énekest.
Az első dal címe: Gáspár. Bizonyára nem véletlenül indul a sorozat indulóval… De adjuk át a szót Weöres Sándornak és Farkas Ferencnek! Felidézünk egy-egy részletet a Magyar Rádióban 1973-ban elhangzott, a Gyümölcskosár ciklusról folytatott beszélgetésből.
Weöres Sándor: A Gáspár szabad ritmusú darab. Magyaros ütemek, de szótagszám nem köti a sorokat.
Elindult, elindult
Gáspár messzeföldre,
három betüje lemaradt,
Gás falu lett belőle,
három betüje odaért,
pár lett belőle,
született öt gyerekük,
kettő fiú, kettő lányka,
ötödik meg vice-pápa.
Farkas Ferenc: Egy pár hosszú szótagnál úgy véltem, hogy helyes egy kis "megállót" adni, hogy az énekes a hangját kibontakoztathassa, tehát… [énekli]
F. I.: A dalokat a következő énekesek előadásában fogjuk meghallgatni: László Margit, Sándor Judit és Zempléni Mária.
(zene)
W. S.: A következő a Ládika, amelyiknek az első sora versileg aszimmetrikus, a többi szimmetrikus:
Volt egy szép ládika,
nőtt benne egy almafa,
én azon az almafán
dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
beszakadt a ládika.
F. F.: Én ezt a nem-egyforma szótagszámot úgy egyenlítettem ki, hogy két hangot összekötöttem a "szép" szótagra, tehát… [énekli]
W. S.: A versben is ez az aszimmetria ki van egyenlítve azzal, hogy a két hármas a következő négyesekkel azonos időtartamú: "Volt egy szép ládika" — ezek sokkal súlyosabb tagok, mint "nőtt benne egy almafa", úgyhogy a zeneszerző csak létrehozta azt a rejtett szimmetriát, ami a szövegben is megvolt.
(zene)
F. I.: A Gáspárban minden szótagra egy hang esett. A második dalban, a Ládikában, ahogy hallottuk — hogy szimmetriát teremtsen az aszimmetriában — a zeneszerző egyetlen helyen, a "szép" szócskánál, egy szótaghoz két hangot írt. Nos, a sorozat harmadik darabja, a Marasztalás, már gazdagon él melizmákkal.
F. F.: Ha jól emlékszem, egy zenei vázlatra tettem rá ezt a verset, és ez az oka annak, hogy itt ilyen sok melizma van, egy szótagra sok hang [énekli], tehát kicsit a zene kerül előtérbe, de remélem, hogy ez nem mond ellent a versnek.
W. S.: Nem! A vers ilyen lehetőségeket magában hord. A vers üteme különben 4, 4, 5.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még,
mert e tájék
sötétben marad.
Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
(zene)
W. S.: A Falusi reggel egy nagyon különös ritmus, szokatlan ritmus: tá ti ti / ti ti tá / ti ti ti ti / tá tá / tá ti ti tá / ti ti ti ti / ti ti ti ti / tá ti ti / tá tá / tá. Ezek a ritmusok, ahol a közepe szalad s a vége súlyos, és egyáltalán, az élesen kirajzolt ritmus, ez az ókori görögöknél s nyomukban a latinoknál és a szanszkrit költészetben otthonos. A négy rövidet tartalmazó versláb, a prokeleuzmatikusz, a nyugati nyelvekben egyáltalán nem hozható létre. Még egyszer sem, nemhogy sorozatosan: "ez a kusza kikeleti kikeriki"… a mai nyelvek közül csak a magyar alkalmas rá.
(zene)
F. I.: A Mondóka, legalábbis dallamának A–Av (variáns)–B–Av építkezése (és hogy éppen a négy közül a harmadik rész emelkedik a legmagasabbra) az új stílusú magyar népdalra emlékeztet. És eközben a harmóniákat, a kíséret apró imitációit mintha a barokk gyakorlatból kölcsönözte volna a zeneszerző.
W. S.:
Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.
(zene)
F. I.: A Mondókához hasonlóan A kő-béka vers is visszatérő szerkezetű.
W. S.:
A kő-béka lassan ment.
A kő-béka lassan ment.
Kitépték az éjfél szőrét,
lenyúzták a hajnal bőrét.
A kő-béka lassan ment.
F. F.: Az egésznek van egy kis nonszensz íze.
W. S.: Igen.
F. F.: Ezekkel a nyújtott hangokkal, és a sok levegővel való énekléssel, amit Török Erzsébet kreált annak idején, én ezt hangsúlyozom. [énekli]
F. I.: Farkas Ferenc zongorakíséretével Török Erzsébet énekelte először a Gyümölcskosár-ciklust. Egyik-másik karakterére oly erősen rátalált, hogy megoldásaira, aki hallotta, máig emlékszik. Ezúttal Zempléni Mária énekel.
(zene)
F. I.: A hetedik dal: Altatódal. Fiának dúdolta a zeneszerző. Ott is áll a kottában: "Andriska egyéves születése napjára, Budapest 1946. április 14." Különös ritmusú altató. Nem 3/8-ban, nem is 6/8-ban, nem 2/4-ben, nem 3/4-ben, nem 4/4-ben van. 7/8-ban íródott. A nyitó sor sugallta: "Csíja, csicsíja, rózsa". De a zeneszerző a 7/8-nak nemcsak ezt a 2+3+2-es tagolását alkalmazza. Az első ütem 2+3+2, a második ütem 3+2+2, aztán, miután belép az énekes, két ütemmel később, a kíséretben feltűnik a harmadik, és egyben utolsó tagolási lehetőség: 4 (azaz 2+2)+3.
(zene)
Sajátos ritmus-tanulmány a Száncsengő. Csupa-csupa hármasával csoportosított hosszú szótagból, molosszusokból áll.
W. S.:
Éj-mélyből fölzengő
— csing-ling-ling — száncsengő.
Száncsengő — csing-ling-ling —
tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
— kop-kop-kop — nyolc patkó.
Nyolc patkó — kop-kop-kop —
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
— csing-ling-ling — száncsengő.
Száncsengő — csing-ling-ling —
tél öblén távol ring.
F. I.: Bizony, meglehetősen egyhangú lett volna a dal, ha Farkas Ferenc minden változtatás nélkül megőrzi a molosszusokat. Ezért a strófák első két sorának második ütemeiben, majd a második két sor első ütemeiben kétnyolcados hangpárokkal, finom hajlításokkal oldja fel a hosszú szótagok (a zenében negyed értékek) merevségét.
(zene)
A kilencedik dal a Békakirály:
W. S.:
Nád alól és gőz alól
vízi várból nóta szól,
vízi várban zöld kövön
dalol Ung király —
Hallja kinn a síma rét
Ung királynak énekét
és nótára hajladoz
lepke és füszál.
F. I.: Nos, ha az Altatódalban a 7/8 különböző kombinációival ismerkedhettünk meg, a Békakirályban, legalábbis a versszakok első felében, a zeneszerző mindössze két hangból szerkeszti meg a dallamot úgy, hogy ha a hangokat, mondjuk, négyesével csoportosítanánk, még véletlenül se lenne köztük hasonló: CDDC, DCCD, DCDC, DCDD, CDCC, DDCC.
Ami pedig a verssel való tartalmi kapcsolatot illeti, elhisszük, hogy az egymás szomszédságában duruzsoló hat félhang fölött a "Nád alól és gőz alól / vizi várból" éppen ilyen "nóta szól":
(zene)
W. S.: A tündér végig zakatoló daktilusz: tá ti ti / tá ti ti / tá tá / tá ti ti / tá ti ti / tá tá. Könyörtelen egyhangúsággal ez a ritmus megy úgy, hogy Farkas Ferencnek szerencséje, hogy a nyomda egyetlen helyen legalább kihagyta a névelőt és legalább egy helyen ez a monotónia megtörik egy sajtóhiba jóvoltából. Ilyesmi is előfordul, hogy a nyomda véletlene javítani tud a versen, nemcsak rontani.
F. I.: Tudniillik a harmadik versszakban eredetileg ez állt: "termeiben sok a vendég", és a dalban ez lett belőle: "termeiben sok vendég".
W. S.:
Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.
F. F.: A muzsika 5/4-ben van [énekli]. A tündérnek egy ilyen kis bicegő, ügyetlen táncolását próbáltam ezzel kifejezni. Na most, itt sok hangfestés van a táncritmus-kíséret fölött: a "béka-hadak" fuvolázása, a "sáska-hadak" hegedülése. A kamarazenei változatban a "béka-hadak fuvoláznak" alatt egy ilyen kis klarinétszóló van, a "sáska-hadak hegedülése" alatt gordonka- és hegedű-üveghangok. Amikor elkészült a német fordítás, a rím kedvéért megfordította a kettőt, tehát előbb jöttek a "sáska-hadak", akik hegedültek és erre a kíséretben megszólalt a klarinét, és a fuvolázás alatt megszólaltak a hegedű üveghangok… hát ilyesmi előfordul. A fordító nem látta a hangszerelést.
(zene)
W. S.:
Paprika Jancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe,
száll s elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
Ez is egy daktilikus vers, de szerencsére szpondeusz oldásokkal, úgyhogy nem olyan merev, mint az előző. Annak a rokona, de kissé oldottabban.
F. F.: Hallatlan inspiratív a kép a tóval, a fények gyöngysorával. Itt ugyancsak egy már meglévő dallam körvonalai találták meg a megfelelő verset, és akkor kapta meg ezt a szerenád jellegű kíséretet, amely ezekkel az ismételt hangokkal egy kicsit a gitárt, a mandolint próbálja fölidézni.
(zene)
F. I.: A Gyümölcskosár-ciklus záró darabja a Déli felhők.
W. S.: Magyaros tagoló ritmus:
|
Domb tövén, hol nyúl szalad
s lyukat ás a róka:
nyári fényben, napsütésben
felhőt les Katóka.
|
— ez 4, 3
— 4, 2
— 4, 4
— 3, 3 vagy 4, 2 |
Zöld fűszál az ajka közt,
tenyerén az álla…
A vándorló felhő-népet
álmosan csodálja:
Elől úszik Mog király,
kétágú az orra,
feje fölött koronája
mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
szélesen nevetve —
nagy púpjából szürke kígyó
nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya,
s haját tépve Bogyóvére,
a király leánya.
És utánuk cifra ház
gördül sok keréken,
benn a cirkusz hercegnője
öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna
lenn a nyári réten.
F. I.: Fürge anapesztuszokkal, prokeleuzmatikuszokkal rímel a zeneszerző Weöres Sándor költeményének szaladó, futó, vagy éppenséggel futkosni akaró "hőseire": "Domb tövén, hol nyúl szalad"; "Fut mögötte a bolond"; és az utolsó strófában a cirkusz hercegnőjéről olvashatjuk, hogy "Száz ruháját, ékszerét / odaadná szépen, / csak egy hétig futkoshatna / lenn a nyári réten."
(zene)
F. I.: Hallgatva a Gyümölcskosár darabjait, énekelni támad kedvünk. Buzdíthat-e szebb dologra egy dalciklus, mint éppen erre?
Földes Imre
(Először elhangzott: Magyar Rádió, 1982.)
|